onlinerandi

A Balaton Sound nevű rendezvényen két kis csillagbogárról írtam! Az egyikkel nagyon komoly, valódi elmélyült kapcsolat alakult ki, úgy hogy valójában azóta egyszer futottunk össze egy szórakozóhelyen. Két hónapon keresztül sok száz sms cserélt gazdát, hajnali telefonok, több órás beszélgetések. Annyira része lett az életemnek, hogy féltem a személyes találkozástól. Túl sok vesztenivalóm volt. Megmaradt a tökéletes pillanat, amiben megismertem és erre épült tovább nap, mint nap magával ragadó hangján keresztül közös életkénk. Ha nagy élmény ért neki mindig írtam, ha kicsit elszontyolodtam ő kezdett először biztatni, amikor eltűnt a telefonom az elsők között volt, aki igyekezett bármilyen módon kapcsolatba lépni velem, mert aggódott.
Szóval nehéz ezt tovább ragozni, de a lényege az, hogy egyik legjobb barátomnak kezdtem érezni így személyes kapcsolat nélkül is.
Többször hívott sétálni, moziba, hosszú hétvégére, party-ba, grillezni, szóval láthatóan őt nem hagyta nyugodni, hogy rendszeresen kisiklok a valódi randi elől.
Volt közöttünk egy leplezetlen rajongás, egy vibráló feszültség. A találkozást semmiképp nem voltam hajlandó bevállalni annyira féltem, hogy ez az üvegpalota, amiben élünk összeomlik. Vállalhatatlan telefonszámlák tulajdonosa lettem és tudtam túl sokáig ez már nem húzható.
Egyik nap csörög és hív, hogy itt van az iroda mellett leugrok-e egy kávéra :)

Nohát, kicsit dobogni kezdett a szívem, meg a gyomrom is összeszorult, de persze, nem kérdés MEGYEK!

Annyira nagyon furcsa érzés volt őt látni, átölelni, a szemébe nézni, hogy keresni kell rá a szavakat. Valójában barátként öleltem át, teljes mértékben az az érzés uralkodott el rajtam, hogy egy lelki társ áll mellettem, aki mindent tud a nyaramról, a változásokról, a nehézségeimről, rólam és fontos nekem ez az ember.
Ő is zavarban volt.

Ismét előrukkolt egy programajánlattal: Armani zártkörű megnyitó pénteken, díszvendég Paris Hilton. Nemet kellett mondanom, nem dobna fel az esemény, frusztrálna a celebvilág.

A vár nem omlott le, továbbra is rendkívül fontos nekem és az is marad, de férfiként nem vele fogok egy világban élni. Ő az, talán a sztorik között az egyetlen, akivel külső varázs nélkül is el tudnék képzelni kapcsolatot, mert ahogy megismertem és kibontakozott előttem a valódi énje az felül tudja írni a külsőségeket (hozzáteszem nagyon helyes kisfiú).

Az építőmérnök, akivel megbeszéltem telefonon, hogy már energia hiányban szenvedek és nem bírok több randi szitut megélni. Igyekezett megoldani a problémakört és kisütötte, hogy szánjunk egymásra 10 percet és történjen bármi, pozitív vagy negatív 10 perc után otthagyjuk a másikat.
Megérkezett, én is beestem a ház elé időre!
Kérte, hogy ne nagyon távolodjunk el az autótól, mert költözés közben van és nem szívesen hagyná ott, meg ugye amúgy is 10 percünk van.
Annyit tudtam meg, hogy ma volt a munkahelyén a búcsúbulija. Meg kellett egyáltalán tudnom valamit, vagy nem is akartam tudni semmit, mert inkább csak néztem.
Helyeske, szörfös fiú. Láttam rajta, hogy nem tetszem neki. Vagyis pontosabban nem hatok rá.
Beszéltünk arról, hogy szemcserében vagyok, mert szerinte ugyan gyönyörű a szemem, de én már 30 év után úgy érzem, eleget láttam. Idő letelt elváltunk egymástól és kb. fél óra múlva megkaptam írásban is:
Szerintem, mi nem illünk össze, hiány érzetem van, mert semmit nem tudtam meg rólad.
(csak szólok, a világon semmit nem kérdezett). A szem a lélek tükre, szerintem ne változtasd meg a színét, nagyon szép most!

Nem tudok levonni tanulságot! Vagyis tudok, mert tanulság mindig van. Bárki tud olyannak lenni amilyennek látni akarod. Ez a srác egy sportos jelenség és ez alatt a pár perc alatt biztos vagyok benne, hogy tudom mire kattant volna. Nem sérti a büszkeségem a NEM szó, nem befolyásol negatívan a véleménye, teljes mértékben reálisan kezelem a kedves válaszát.

Ezt pusztán azért skiccelem ide, mert megint az élet hozta a kitágult pupillákat.
Nem, nem sportol semmit, sőőőőt megrögzött xbox-os és ahogy Joy mondaná, még a sportcsatornákra sem fizet elő.
Elsőre nem éreztem semmit, csak azt, hogy ezek a szemek valamit rejtegetnek és a szép lelke nagyon elbújt előlem. Több órát töltöttünk együtt, mégsem kerülgetett az ájulás, csak a tudat, hogy van itt valami amit nem tudok, nem látok, nem mutat, olyan más, mint önmaga, ez a valaki, nem az a valaki.
Másnap megint találkoztunk, volt mozis kultúrprogram, aztán világmegváltó szórakozás reggelig.
Itt láttam meg, akit kerestem. A tekintete már nyílt volt, a beszéd már fesztelen, ahogy hozzám ért ott éreztem a bőröm, tudtuk jólesően egymáson felejteni a szemünket és ott volt az a vibrálás, ami a másik 50-ben egyáltalán nem.

Semmit nem belemagyarázni a minimál történetbe, nem félreérteni és kérem a helyén kezelni ezt az alanyt. Az esemény megint azt szimbolizálja, hogy az életet nem tudja pótolni a virtuális világ, mert ha mindkét fél tudja, hogy a másik társat keres, soha nem fog fürkészően ránézni, vajon mit gondol rólam, vajon tetszem neki, vajon lehet ebből bármi? Nem fogja felvértezni magát kétes kérdésekkel, mert mindre tudja a választ, igen akivel találkoztam társat keres és a válasz kőkeményen fekete vagy fehér, mert vagy tetszem neki vagy nem. Nincs több szín, nincs sok sok kör, ránézek és döntök! Végzetesen, tudatosan és tudat alatt, de döntök!

Eltelt egy hét és utólag frissítem a postot, hogy egyben maradjon:
Tűkön ülve vártam napokig a folytatást, róla meséltem először a lányoknak telefonon csicseregve, vibrálva, felzaklatva.
Egyforma csillagjeggyel néha könnyebb néha nehezebb, amit most érzek, az az hogy tökéletesen ismerem idegenként is, érzem mi mozgatja! Ezért, most én tettem lépést a project érdekében és ennek eredményeként újra együtt töltünk egy teljes estét, remélhetőleg napkeltéig :)

Be is zárom ezt a kaput, mint társ ügyet, mert nem arra folyik ez a folyó, amerre a társas kapcsolatok bimbóznak. Nem én lettem a kiválasztott!

Mivel nyugtalan voltam, tettem még egy két próbát azért, hogy mint emberrel fenntarthassak kapcsolatot (őrületesen egyedi személyiség volt a szememben). Egy-két sms erejéig bíztam abban, hogy felnőttek vagyunk már ahhoz, hogy helyén kezeljünk dolgokat. Reméltem, hogy a kommunikációnak ebben a korban csak egy formája van: a nyílt beszéd.
Azt gondolom, hogy ő attól tartott ragaszkodni fogok hozzá és bár nem engem választott a másik felének, többet akarok majd, mint egy emberi kapcsolatot. Nem akartam, de ezt már nem tudtam neki megmondani, mert már nem akart meghallgatni. Eltűnt és úgy döntött értsek abból, hogy hallgat és a távolba menekült. A nulla kommunikáció is kommunikáció. Értettem, bár szomorúnak találtam ezt a menekülést...

Komolyodik az élet, elkezdődött a személyiségfejlődési folyamatom.
Egy esőséta volt hétvégén, ami azért okoz fejtörést, mert alig tudok róla beszámolni.
Kutyáink (a két meleg) folyamatosan egymás örömét keresték. Én rendkívül liberális vagyok, ezt a nézetem vallom is büszkén. Nem is tudok hirtelen olyasmit mondani, amit nem tolerálok.
Őt zavarta a kutyák szexuális vonzódása nekem meg szinte fel sem tűnt. Jeleztem, hogy egy két apróságot kellett fejben a helyére tennem az utóbbi egy évben, de miután a különböző nemzetiségeket is elfogadtam és már tökéletesen funkcionálok velük, igazából nem is tudok mondani semmit, ami alapvetően kisüléshez vezethet nálam.

Rögtön lecsapott és bejelezte, hogy anyuja katolikus, apus zsidó, úgyhogy a villámteszt máris megvolt, hogyan viszonyulok a család utóbbi vérvonalához. Közben beszélt a munkáról, a felragyogó napról, ami a randivonalon összehozta egy lánnyal és 6 hónapig együtt voltak.

Kedves, rendes, jellemes, de ha unalmat keresek, felcsapom a Révai Lexikont, mert nagyon elsőre a tipikus jófiú skatulyán kívül nem tudok mást adományozni neki.

Ígértem még egy sztorit a Szigetről. Jöjjön hát!

Nevet kért, rám szörcsölt a magyar FBI katalógusban, üzenet, telszám csere és ígéret, hogy hétvégén hív.
Szinte már vártam, bevallom ha már így négyszemközt vagyunk.
Ráérek-e délután? Alapvetően rá, nem is futottam meg a stratégia köröket és nem is húztam a sebesen elillanó perceket, bólintottam a délutánra egy nagyot.
Megérkezem, semmi feszélyezettség, semmi magatartásbeli kontroll, abszolút könnyed, őszinte, baráti beszélgetés. Az első óra dobálta a témát, a második már terelte egy irányba. Tanácskérés, kitárulkozás, nevetés, kacagás. Édesen elbájoló nevetés, bambi szemek, barna bőr, fekete haj. Vékony testalkat. Kerékpárral jött és én csak egy állomása voltam a délutánnak, mert onnan futni ment a Margitszigetre. Helyes és sportol, egyszerre rögtön két piros csillag.

Élettörténetek mentek jobbra, balra, egymás szavába vágva, sőt néha már egymásra ütve (jelzem fizikai kontakt) beszélgettünk. Munka, magánélet, szerelem, sex, kihívások, változásra való igény, elvárások minden amiről komolyan lehet beszélgetni.

Eltelt két óra és kezdtem rá azzal a szemmel nézni, hogy hmmmm van benne valami izgalmas, megismerném!
Aztán jött a meccslabda :) Véleményezzük egymást, de most és azonnal akarom!
(A válasz előtt megírom, hogy tegnap volt a hárommal kezdődő születésnapom)

Tetszem neki, jó csaj vagyok, minden ok, DE szabadkoznia kell és már előre szégyelli amit mond, de ő nem tudja elképzelni, hogy idősebb barátnője legyen (5 év a korkülönbség). Jeleztem éretlen a gondolkodása és nem terveztem, hogy feleségül megyek hozzá. Ettől függetlenül ő minden nekifutásra azt akarja érezni, hogy igen Ő lesz az és emiatt a korlát miatt, amit a fejében felépített nem tud nekifutni a projektnek.
Mondanám, hogy még pár óráig sajnáltam is, viszont ha ez az igazság és nem csak az ok befolyásolhatatlansága miatt választotta, akkor jobb is, hogy így alakult, mert fejben van még hová fejlődnie. Elfogadtam, tiszteletben tartottam, bár nem titkoltam, hogy ő is tetszett nekem.

Na látjátok, ezért ne valljátok be a korotok, mert sose tudni mikor vezet cancel projekthez :)

A sziget is tartogatott meglepetéseket, ahogy a BS is.

Két egyéniséget ismertem meg. Egyikkel több időt töltöttem, másikkal jövő héten fogok, úgy hogy várjatok sorotokra a sztori miatt.

Akiről szó lesz egy cameramen, csillogó óriási zöld szemekkel, finom mosollyal, olyan klasszikus csábító tekintettel. Bizsereg benne az élet, van szépérzéke, mozgalmassága, kreatív és sportszerető (vitorla, hajó, víz, stb.). Nem gondolom, hogy a hűséghez bármi köze lenne, azt viszont igen, hogy egy erős nő képes lenne őt maga mellett tartani.

Táncoltunk, örültünk, nevettünk, ittunk, de a másnap mégsem a várva várt elégedettséget hozta.
Most találkozó egyeztetésben vagyunk, tiszta befolyástól mentes állapotban. Moziba hívott és a Dunára vízisízni, de egyik sem volt jó időben nekem, úgyhogy függőben maradt a józan randi. Az érdeklődését fenntartja, két naponta hív, vagy üzen. Nem reménytelen, bár azt sem érzem, hogy na megvan, ez lesz az.

Nem lett, még pár ajánlat jött, de valahogy mindig a barátaim nyertek és nem sikerült a találkozót megejteni.

Amikor saját kardomba dőlök... egymás után kétszer!

Pár hete eltűnt a telefonom és ki is alakult némi képzavar miatta. Kaptam egy smst, hogy milyen jó lenne ha találkoznánk, ha sétálok a kutyámmal szívesen csatlakozna hozzám az illető. Válaszoltam, hogy rendben este lent vagyok szokásos időben. Megadtam a címet, megyek le és mit látok??? Egy fiatalembert, akit egyszer már megillettem a delete gombbal.
Nem volt mit tenni, ha már bebuktam az ügyet, mentem sétálni. A számom nem szoktam megadogatni embereknek csak úgy, ezért nem hittem, hogy az próbálkozik újra, akinek egyértelműen jeleztem, nem építeném vele a jövőben tovább a kapcsolatot. Na az élet kijátszott.

A következő eset is hasonló volt. Egy két levél után beszélgettem a delikvenssel telefonon is és mivel nem volt szimpatikus amiket csinál, ahogy kommunikál, a hanghordozása, a hobbija, ezért rendkívül őszintén kikommunikáltam magamból a véleményem, még ha súlyos hangzott is, köszönöm, Önnek most nem ajánlok személyes találkozót. Na ebbe bele is törődött, megköszönte tengermély őszinteségem és elköszönt. Helyzet kezelve, feladat kipipálva.
Vagyis mégsem.
Valahol elveszítettem a számát, töröltem a levelét és képes voltam emlékezethiányban szenvedne írni neki egy levelet, hogy aznap ráérek ebédelni. Na amikor megjelent, akkor csapott belém a villám, mert megkérdezte, hogy minek köszönheti a lehetőséget, ha már telefonon képes voltam elhajtani. Nos, még pontosabban kell intéznem a dolgaim, mert a rendszerbe ezek szerint hiba csúszott.

Az ebéd jellegtelen, közérdekű információkból állt. Tisztességes, becsületes, szeretni tudó és akaró, nyílt szívű, őszinte, sokszor bántott már már szkeptikus férfi volt.

Miután elszállt a telefonom agya, majd a lelke is végleg, E.T.-ként a földön tájékoztatni próbáltam az embereket arról, hogyan tudnak elérni.
Egy ismerősömnek panaszkodtam épp, hogy megszűntek az emberi kapcsolataim, se barátaim se ismerőseim nincsenek jelen pillanatban (akiket el tudok érni).
Határtalan kedvességgel intézett nekem két fiatalembert, akiket új életem alapköveként kezelhetek. Megadta a számukat, az enyém is nekik és este már a beszélgetés fonalát gombolyítottuk.
Mint megtudtam a bemutatásom pusztán ennyi volt: nagyon jó a fencije (ezt szó szerint kellett idéznem, mert még én sem hallottam ezt) és a melle!

Ezt a kis szösszenetet azért kellett ideírnom, mert vagy a nyár teszi, vagy én vagyok lemaradva, vagy a férfiak változtak meg, vagy az emberi értékek tolódtak el vagy még én sem találok erre magyarázatot, de MINDEN férfit a sex mozgat az utóbbi hetekben.

Kivétel nélkül minden találkozás, vagy találkozás környéke közvetíti nekem a gyors bepróbálkozás információját, a türelmesebbek még közlik, hogy tudnak várni egy két alkalomig is, bár elsősorban az azonnali eredményre törekszik a társadalom.

MIÉRT????

Volt és van egy srác, akivel sikerült közös nevezőre jutnunk írásos formában, aminek értelmében nem egymás vágyainak vagyunk a netovábbja. Ő elvárja a hosszú szőke hajat, akár a műmelleket, a műkörmöket, ahogy kifejezte magát ő jól érzi magát egy kurvás lány mellett.
Tekintettel arra, hogy én természet ősanyánk megkövültje vagyok, eleve elrendeltetett, hogy ezek a párhuzamos vonalak soha nem fogják egymást keresztezni.

Autókereskedése van, arányokkal sötétebb bőre a megszokottnál és mivel kéthetente egymásra üzentünk, úgy ahogy képben maradtunk és követtük a másik életének felvillanásait.
Megtudtam, hogy vett egy autót (autót, amelyik nálam a TOP3ban is szerepel), és mivel tovább motoszkált a kíváncsiságom, jó apropónak találtam a lehetőséget, hogy az autó miatt találkozzunk és így frusztrációmentesen csekkolni is tudom az alanyt.

Autó megjön, beülök, mesekör. Fantasztikus, nem csalódok, hátsó kerék meghajtással kereszteződésben teljes fordulat. Bár akit 6rendbeli büntetéssel szednek elő, attól nem is várok mást!
Témára térve meg is kérdezi, hogy részemről folytatható-e a dolog. Jeleztem, ahogy azt egyszer már közös nevezőre hoztuk, hogy nincs szőke hajam és műdarabjaim, nem lesz ennek következő fejezete. Óhhh tud ő kompromisszumot kötni :D

Ezek után haza, találkozó végeredménye 10 perc és egy elkerülhetetlenül kellemetlen beszélgetés!

Tegnap jött el a pont, amikor le kellett ülnöm és át kellett gondolnom az életem. Sőt nem csak átgondolni, hanem át is értékelni.
Hogy jutottam én el arra a pontra, hogy egy másnapos, budai sznob, mályva színű kigombolt inges egyeddel ülök egy asztalnál ebédidőben?

Beszéltünk párszor msn-en, aztán úgy alakult vasárnap ebédidőben rá is értünk mindketten. Ő egy legénybúcsú után volt, szinte teljesen szétcsúszva míg én kontrasztosan kipihenten és első találkozóhoz illően.

Ez volt az egyik legtalálkozóm, mert két óra alatt annyi mindenben konfrontálódtunk és fekete-fehér módon egyeztettünk, hogy emiatt míg élek nem felejtem el.
Maga a vizuális élmény hol nevetésre, hol sírásra késztetett. Hátradőlve, mellkasig kigombolt inggel, foltos térdnadrágban kapaszkodik a karfába, kezében egy üveg sör. Aránylag sokatmondó tekintet, szép barna szem, sötétbarna bőr, fekete haj. Ez arra enged következtetni, hogy van amikor tud jól is kinézni. (ha már szépségszalonja van, ez nem is rossz feltételezés)

Aztán ütköztünk a beszélgetésben folyamatosan. Egymást elemezgettük, én nagyon őszintén szinte már sértegettem, majd a végén rendkívül határozottan közöltem vele -már elnézést érte, de hogy: egy budai sznob buzi vagy! Soha ilyet ki nem ejtenék a számon, de most, első találkozón olyan idegi behatás alatt voltam, hogy még ez is belefért.

Nem várom el soha a költségtérítést a találkozóért. Most is rákérdeztem, mennyi a részem, mert természetesen állom. Jelezte, hogy a kaját kifizeti (mert vasárnap féláras ebéd van a Signoban), de a limonádém túl drága azt fizessem én!

Elmondása szerint az életével elégedett, sikerei túl hamar jöttek és nem becsüli őket, távlati céljai nincsenek, minden úgy jó ahogy van. A pénzt mindenre sajnálja és ezt is vállalja!
Gondolatvilágának hű lenyomata, hogy még ezek után volt képe megkérdezni, hogy akkor hozzám megyünk-e vagy panzióba. Ezt másnaposan kb. 5 sör után!

Ezt követően karaktereket nem nagyon bíró módon elmondtam, hogy valakivel összetéveszt, kifizettem a számlám, felálltam és kerek-perec otthagytam.
Jöttek még az sms-ek aznap és ma megkértem, hogy hagyjon békén, de amilyen gyorsan csak mód van rá.

3D-re váltottam, ismerkedek utcán, szórakozóhelyen, itt is ott is, amott is.

Most nem szedem darabokra a fejleményeket, csak feldobom ide egybe, mivel telt az elmúlt közel három hét, amikor az élet vadászott rám.

Kicsapongó érdeklődésem és szalmaláng szerű fellángolásaim most a négykerekes világba tették át a napi izgalmakat. Egyik este egy Honda találkozóról indultam haza, ahová egy kedves barátom kísértem el. A piros lámpánál megállt mellettem S2000-rel egy fiatalember és kedvesen érdeklődött hová-hová ilyen korai órán. Jeleztem, hogy épp hazaindultam. Túl sokáig nem tartott a csevegés, gyors számcsere és a következő benzinkútnál már át is ültem az autóba, miután jeleztem a lámpánál, telefonszámot kizárólag az autózásért adok cserébe. 1 óra élményutazás következett, életút gondolatjelekkel, nevetés, mese a versenyzésről. Elragadtatva hallgattam, mert számomra azok a férfiak, akik valóban lóerővel megáldott autóban ülnek valahogy fajuk kiemelkedő egyedei.

Megegyeztünk, hogy következő héten találkozunk, de nem alakult úgy. Beszéltünk még néhányszor, már már összehoztuk a randifélét, csak valami apróság mindig közbejött. Bánni nem bánom, az autózás remek volt, vezetni szenzációsan tud, úgyhogy helyén kezeltem a történetet.

Ugyanaz nap este hazafelé még egy piros lámpánál megállított egy Mercedesben ülő egyed aki kérte, hogy álljak félre beszélgetni szeretne velem. Először csak nevettem rajta, mi mást is csinálhat az ember. Aztán beleegyeztem és személyesen tudtam meg, hogy milyen elképzelései lennének velem. No ez már nem passzolt, úgyhogy ennek további alakulásáról már nem tudok beszámolni.
Ész megáll, hogy vannak férfiak akik képesek sex partnereket összeszedni egy piros lámpánál. Bár vannak nők is, akik képesek egy élmény kedvéért telefonszámot adni egy másik piros lámpánál :D

Említésre méltó még és picit szívet dobogtató is az a vattacukor srác, aki 24 éves, mennyiségi gyermeki bájjal valamint hatalmas arccal van megáldva. Csipkelődő, egocentrikus, beszólogatós, határozottan nagyszájú jellem, aki nem az útját keresi, hanem már rajta van.

Már már gyanúsan kiegyensúlyozott, a világnak némiképp megfelelni akaró, stílusérzékeny srác. Tetszik. Karakán, bizonyítani tudó és nem mellékesen igen vonzó, ahogyan a kibontakozó férfi és a megmaradt gyerek egyszerre van jelen személyiségében. Érdekes jelenség, izgalmas.
A folytatást várom, az ügy nem tart sehol és az én fejemben jelen pillanatban az mozog pusztán, hogy fogalmam sincs mit gondol, nem ismerem, nem látom át a gondolatvilágát. Nem tudok mire reagálni, nincsenek egyértelmű jelek, érzések, visszajelzések.

Ami viszont nevetséges, hogy ennek ellenére ha fantáziálok róla, el tudom őt képzelni mint párt!

Több szál köszönt vissza és maradt aktív az elmúlt negyedév ismeretségei közül is!
A törülközős srác névnapomra nagyon egyedi ékszerrel lepett meg és azóta is él a baráti kapcsolat. Drukkolok neki az új kapcsolata hajnalán.
A francia vacsorát főző lovag, mai napig keres, beszélünk és hamarosan újabb főztje áldozatává válok.
Los Angeles-sel napi kapcsolatban maradtunk, a Balaton Soundon mindennap találkoztunk, termáloztunk, nevetgélünk keressük a közös pontokat.
A Soundos fotóssal gyakorolunk, hogy megpróbáljunkengem megörökíteni az utókornak, úgy, hogy abban mindketten örömünket leljük.
A Soundon megismert 26 éves pajtival mindennap beszélek, maximálisan részeivé váltunk egymás életének, de azóta sem találkoztunk, leszámítva egy újabb koncertélményt, ami három perc volt. Ebéd egyeztetés folyamatban.


Remélem ez a kis szösszenet kielégíti az irántam érdeklődők kíváncsiságát és hamarosan újabb érdemi dolgokról számolhatok be.

Többször ütötte már meg a fülemet a wakeboard szó, de őszintén szólva nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, hogy túl gyakran hallom. Pedig egy égi jel volt!
Mindaddig fülem botját sem mozdítottam a témára, amíg a velencei tó partján lévő pálya mellett nem napoztam a barátnőimmel.
Ott értettem meg mit üzen az Ég!
Válogatottan szépséges testfelépítésű, vízcseppektől csillogó napbarnított bőrű, magas, hófehér mosolyú, szenzációsan laza srácok állnak sorban egymás után.
Aztán ezt csak tetőzi, amikor indulnak és látom milyen mozgáskoordinációval bizonyítják átlagon felüli tehetségüket.

Kimásznak a vízből, megrázzák a hajukat, szitkozódnak ha elrontanak valamit és teljes kitartással kezdik újra a kört. Baywatch lányoknak!

Történjen bármi szereznem kell egy ilyen csodát! Az előbbi post paramétereihez akár még csatlakoztatható is, csakhogy ne érezzétek túl sok mindent akarok egyszerre!

Na igen, ahogy mi lányok fogalmaztunk, Magyarország szelektív szépfiú gyűjtője.
Ennyi tökéletes arcú, szép bőrű, szabályos vonásokkal rendelkező, sportos alkatú, energikus, magabiztos fiú talán sehol nincs a világon csak a Soundon.

Minden napnak volt egy meglepetés fiúcskája. Volt a tetovált macsómédia, aki édes rajongásával ragadott magával. Zselézett haja, fekete stylist szemüvege, hangja, mozgáskoordinációja és a találkozás utáni 10 sms-e, máris biztosított valami plussszról.
Azóta is reggel, délben, este, sms, sms, sms, hívás. Ennyi őszinte lelkesedést kb. 10 éve nem éreztem, tapasztaltam. Itt talán még az sem számít mennyi ebben a valóság és mennyi a gyermeki rajongás. A lényeg, hogy olyan érzéseket vált ki, ad át, amit egy 40es stratéga már aligha.

A Sound szépe díjas varázslatos címlapmodell egy foto erejéig égett belém, valamint táncunk közben azzal a mosollyal az arcán, ami még egy gránitot is megolvasztana. Gödröcskék a szája sarkában és széles, de nem bárgyú vigyor. Látszottak szép, szabályos fehér fogai. Jajjjjj az a mosoly!

Nem vázolok mindenkit, mert talán nem is ez a konklúzió. Sokkal inkább az, hogy felfedeztem a valóvilágban egy új értéket. A fiatalabb srácokat, a generációt, akiktől sokat kaphatok, mert közel állnak a lelkemhez.
Rá van írva az arcukra a felszabadultságuk, stílusos életvitelük, magabiztosságuk és az egységhez tartozás. Megvolt a dresscode, a fehér converse cipő, a galléros póló (30 fölött), kapucnis felső (25körül), térdig érő szürke vagy sötétzöld naci, szemüveg.

Éljenek a jövő playboy-ai, mert új céljaim ebbe az irányba terelnek!
Új paraméterek: kisportolt, barna bőrű, 25ös, napszemüveges, gyönyörű mosolyú, romlatlan, tündöklő kisbogarat keresek partyéjszakák utáni reggelekre is!

A kutyám szerves részét képezi a találkozóknak és az életemnek. Egyrészt Ő is pasi, másrészt ok és indok is egyben.
Akivel randiztam, külsőre nem fogott meg, de a kisugárzó személyisége, nyugati életvilágának kivetülése figyelemfelkeltő volt. Producer. Tedd a szívedre a kezed és mondd meg, akartál e már valaha találkozni egy ismert, híres filmessel, aki úgy beszél egy egy plakátnévről, akit a moziban látunk, mint egy közeli ismerőséről.
Épp forgatásra készült, folyamatos telefoncsörgéssel.

Séta után megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk. Színes, izgalmas történet kavalkád, amire az ember figyel, de úgy érzi jajjj mit lehet erre mondani, mit lehet ehhez hozzáfűzni.
Sőőőt talán még akár az is felmerülhet ezeken a partykon én biztos nem lehetek senki, csak egy szürke eminenciás.

Forgat, eltelt egy hét, már írt üzenetet, hogy szívesen látna még! Én is, de nem azért, hogy társat keressek benne, hanem azért mert egy életérzést mutat be, ami még hiány nekem.

A fotóért külön köszönet most Boci baby-sitterének, aki a legjobb ebfotós, akit valaha ismertem!

Ez is az érdekesebb vonulat része volt ez a találkozó. Csütörtökön számcsere és le is "tárgyaltuk" azonnal az ismerkedős óra időpontját. Azért fogalmazok így, hogy tárgyaluk, mert ő azok közzé tartozott, akikkel annyira célirányosan, már már feladat orientáltan beszéltünk, hogy egy kacaj nem hangzott el.
Egy utazásból érkeztem meg, ezért nem sok időm maradt arra, h előadjam a dívát.

Szaladtam elé papucsban, kispólóban, egy ebbel a hátam mögött.

Az első meglepetésem a magassága volt, amit ugyan feltüntetett a reglapján (197 cm), de máskor becentizem a nappali falát, hogy mellé tudjak állni és tudjam hol a helyem a világban.

Annyira magas volt, az én kontrasztos papucsos mivoltomhoz, hogy rögtön gödröcskék keveredtek a szám sarkába ettől.
Életvidám jellem, aki először tutujgatta a kutyámat, róla hamarabb és szinte többet kérdezett, mint rólam.
Biztos jó benyomás szerző tréningen járt.
Ami azért eloszlatta a kétségem, hogy miért is kezdtünk mi ismerkedésbe az a reglapja bemutatkozó szövege volt: Picuri legyen, hagyja magát szeretni, lehetőleg budapesti ... nyitott legyen a világra, az emberek örömére bánatára, legyen társasági ember, de ugyanakkor szeresse a kettesben eltöltött meghitt estéket. Bújós legyen és átölelve alvós...

Jééé ez meg én vagyok!

Ugy hogy a találkozó a kihallgatás ellenére jól sikerült, bár amikor átölelt és megsimogatta a hajam azt hittem elporladok a karjai között, mint egy antik kerámia bögre.
Hatalmas erős, férfias, energikus ember, sok mosollyal, érdeklődéssel.
Azóta írt és várja a következő találkozót. Én meg még most csendes pihenőt fújok és felfüggesztem a randilétem a virtuális világban és kimerészkedek a valódi lények közzé!

Vannak események, amik már akkor is mennek, amikor nem kell. A tegnap este is egy ilyen begyorsult dolog volt. Megérkezett tőle a levél, válaszoltam és azonnal megadta a számát. Két órán belül már számcsere és jelezte, hogy este inkább felhívna.
Mivel autózás közben voltam, füles barátommal-aki még a rendőrökkel is jóban van, nem zárkóztam el a beszélgetés elől.
20 perc után ki is találtuk, hogy mivel pár utcára lakunk egymástól még akár össze is futhatunk így nagyon késő este. Jött, sétáltunk picit és kiderült azért van minden fotóján keresztes lovag jelmezben, mert egy játéknagykerben dolgozik és egy lovagkori webshopot üzemeltet.

Mellékesen hódol a buddhista tanoknak és ért az asztrológiához. Szinte le lettem írva a skorpió aszcendensemmel!
Picit én éreztem magam kihallgatva és kicsit fölényesnek is találtam a viselkedését.
Lelkében a játékvilág mellett, egy nagyon komoly valaki is élt, aki az élet lényegét keresve kutakodik különböző tanokban, filozófiákban és a csillagállásban.

Na ő nem fog engem keresni többet!

Márai idézetet kaptam, a kékszakállú herceg és a meleg törülköző után!

A szeretetről...

Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet:szeretettel
zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és
szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.

Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot
a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang
legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb
lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is
kegyes: igaz, hogy soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt
reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressünk azt is, aki
bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel,
váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még
gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni, de a szeretet szuverén.