onlinerandi

Amikor saját kardomba dőlök... egymás után kétszer!

Pár hete eltűnt a telefonom és ki is alakult némi képzavar miatta. Kaptam egy smst, hogy milyen jó lenne ha találkoznánk, ha sétálok a kutyámmal szívesen csatlakozna hozzám az illető. Válaszoltam, hogy rendben este lent vagyok szokásos időben. Megadtam a címet, megyek le és mit látok??? Egy fiatalembert, akit egyszer már megillettem a delete gombbal.
Nem volt mit tenni, ha már bebuktam az ügyet, mentem sétálni. A számom nem szoktam megadogatni embereknek csak úgy, ezért nem hittem, hogy az próbálkozik újra, akinek egyértelműen jeleztem, nem építeném vele a jövőben tovább a kapcsolatot. Na az élet kijátszott.

A következő eset is hasonló volt. Egy két levél után beszélgettem a delikvenssel telefonon is és mivel nem volt szimpatikus amiket csinál, ahogy kommunikál, a hanghordozása, a hobbija, ezért rendkívül őszintén kikommunikáltam magamból a véleményem, még ha súlyos hangzott is, köszönöm, Önnek most nem ajánlok személyes találkozót. Na ebbe bele is törődött, megköszönte tengermély őszinteségem és elköszönt. Helyzet kezelve, feladat kipipálva.
Vagyis mégsem.
Valahol elveszítettem a számát, töröltem a levelét és képes voltam emlékezethiányban szenvedne írni neki egy levelet, hogy aznap ráérek ebédelni. Na amikor megjelent, akkor csapott belém a villám, mert megkérdezte, hogy minek köszönheti a lehetőséget, ha már telefonon képes voltam elhajtani. Nos, még pontosabban kell intéznem a dolgaim, mert a rendszerbe ezek szerint hiba csúszott.

Az ebéd jellegtelen, közérdekű információkból állt. Tisztességes, becsületes, szeretni tudó és akaró, nyílt szívű, őszinte, sokszor bántott már már szkeptikus férfi volt.