Tudjátok volt a nyakamban egy ezüst angyalszárny, amit vulkánka vett nekem és ez az ékszer számomra a nap minden percében az önzetlen szeretet jelképeként függött a testemen. Gonoszságot súroló pillanataimban a medál bőrömre gyakorolt súlya emlékeztetett valakire, aki önfeláldozásával és emberi értelmet felülmúló jóságával valódi értékrendet csempészett életembe.
Voltak lelketlen pillanataim, de elég volt megfognom. Voltak nehéz, fájdalmas helyzetek, amihez erő kellett. Volt hiányérzetem, marcangoló önvádam, szeretetéhségem, esélytelenségem kényes helyzetekben és elég volt tenyeremben tartanom. Mindig ott volt, mintha rám és belém égett volna az érzés, amit hordozott. Gyógyító amulettet csináltam belőle, misztikus varázstárgy lett és nélküle a létezés csak tartalmatlan fogalomként lebegett fejemben.
A kapcsolat vulkánja tegnap volt 365 napja, hogy kialudt. Egy éjszaka október hetedikén a telefon másik végén hangok mondták meg, vége. Ha tudom, hogy akkor utoljára beszélünk nem teszem le és életben tartom ezt, beszélek beszélek és beszélek. De nem tudtam, azt hittem reggel felkelek, ahogy ő is felkel egy másik lakásban, a telefon másik végén, velem. Tévedtem...
Aztán eljött a nap és az óra. Tegnap bementem egy ékszerboltba, ami mellett ácsorogtam barátaimra várva. Ránéztem a medálra és tudtam, itt az idő. Tenyerembe temetettem, hogy nem létező kis szívének dobogását egy pillanatra átélhessem. Csomagolja be, kérem. Ártatlan habfehér selyemágyba fektette, majd a pulton egyedül hagyta. Amíg az üvegpulton pihent, türelmem teljesen felemésztette. Azonnal óvatosan szétcincáltam és hosszúnak tűnő másodpercekig csak néztem, tekintetemmel megsimogattam és melegen üdvözöltem. Még a boltban nyakamba tettem, hogy elkezdjük szokni egymást. Gyakran elmélázva azon kapom magam, hogy fogom. Játszom vele, keresem a kapcsolatot.
A medál két szívből áll és már benne van az új férfi üzenete. Benne van egy független, szabadlelkű, néha vad keselyű, néha töröttszárnyú madár. Megérkezett hozzám. Hónapok óta jön már, nagyon lassan bátortalan apró gondolatokkal. Ismeritek ti is, mert sok postot kapott már itt. Hajócska a neve, aki keresni kezdi, láthatja régi lélekút már ez...
Ma a nyakamba költözött. Meddig marad..., mit hoz és visz még nem tudom, de itt az új és óvatosan még, de szokom...
Utolsó kommentek