onlinerandi

A tombola sorsolását már nem vártam meg. Együtt töltöttünk egy délutánt, tartalmas programmal. Fürödtünk (nem, nem úsztunk-azt nem tudok), napoztunk, szaunáztunk, ettünk, ittunk beszélgettünk. Tipikusan az a program, ahol már nincs zsákbamacska. Ruhák az öltözőben, smink, haj sehol. Az vagy, aki vagy. Vagy sugárzol, mint jelenség vagy nincs semmid.

Itt átbillentek az érzések. Eddig én tüzeltem, mint a tavaszi kutya, most viszont távolságtartó pozícióba helyezkedtem át. Ugye milyen jó is az, amikor kiderül, milyen érzés ha hozzád érnek? A tanulság megint arról szól, hogy ha felfújod a lufit, ne akard azonnal kipukkasztani. Sokat sms-eztünk, nevettünk és megcsináltam magamnak valakit. Talán lefedte a valóságot, talán nem, de ez már nem derül ki soha, mert ami addig pezsgett bennem, ott megszűnt.

Egy ismerősöm írta ma ezt:
Hiszem hogy hamarosan észreveszed majd e harsány életedben az igazán fontos
dolgokat... Hiszem, hogy egyszer Te is türelmesen vársz majd valamire...

Tökéletes megfogalmazás, hiszen az utóbbi időben nincs idő varázsra, túl gyorsan döntöm el, érzek-e valamit, vagy nem. Ha azonnal nem érzem, nem hiszek benne, hogy bárki elővarázsolhatná belőlem. Ugyanakkor két alkalom volt, amikor emberként ugyan megfogott valaki, de az érintése "hidegen" hagyott. Talán ha idővel közelebb kerül hozzám, az érintése melegebbé válhat?

Elmentem ma valaki mellett, mert vizet melegebbnek éreztem, mint a kezét? Nem tudom ...
Csak azt, hogy kergetem az ábrándjaim és amiben eddig maximálisan hittem talán annyiban változik a jövőben, hogy picit több időt hagyok magamnak/magunknak.

Nos, akiről írok Ő a férfi az életemben. Nem is tudom miért keresek még egyet, amikor ő szinte tökéletes. Ragaszkodó, stratégiai játékoktól mentes, önzetlen, őszinte, csöndes társ, aki fantasztikusan nevelhető és mégis egyéniség tud maradni. Ő Boci, a kutyám. Azért ha egy hibát találnom kell az az, hogy nem használja a gyantát!

Tegnap az ELTE Etológia tanszékén voltunk, mert Boci egy kutatásban vesz részt. A koncentrációs készségét vizsgálták. Leültették egy monitor elé, azon különböző figyelemfelkeltő hangokkal motiválták, hogy nézze és beszéltek is hozzá. Mindeközben egy 8millió forint értékű géppel elemezték a szemmozgását, hogyan követi az eseményeket, ami a monitoron zajlik.

Azt hiszem, Boci Animal Planeten való szocializálódása tette lehetővé, hogy az eddig kutatási alanyok közül az első helyen végezzen. Hajrá Boci, büszkék vagyunk rád! Magyarország legfigyelmesebb kutyája lettél. Bár amikor ezt elmeséltem este egy ismerősnek, ő kérte, hogy ne szerénykedjek és mondjam, csak azt, mit Magyarország, a Föld legfigyelmesebb kutyája!

A belvárosban szoktam néha, hétköznap sétáltatni a kutyámat. Tegnap délután odalép hozzám egy úriember és megkérdezi, hogy nálam kell e fizetni a téren parkoló autók után a díjat. Mivel rendkívül komolyan érdeklődött, ugyanolyan komolysággal válaszoltam, hogy erre a célra az automaták szolgálnak, talán próbálja ott. Jelezte, hogy azok elromlottak, de ha nem nálam kell fizetni, akkor megkérne vigyázzak már az autójára amíg elmegy kávézni. Itt már kétség nem fért hozzá, a kreatív ismerkedés része lettem.

Váltottunk még néhány szót, aztán megmutattam neki hol talál legközelebb automatát, ahová el is kísértem végül. Ahogy dobálta be a pénzt érdeklődött, hogy mennyit dobjon vele tartanék-e egy kávéra esetleg én is?

Rövid, spontán természetes ismerkedés. A végén bemutatkozott, sőt még arra is fény derült ki mit dolgozik (ő közigazgatásban jogász). Ennek és a CIA adatbázisnak köszönhetően percek múlva megvolt a közvetlen kapcsolat is. Küldtem neki egy rövid üzenetet, hogy ha úgy adódik elérhetővé váljunk egymás számára.

Ez a történet azért volt nekem kedves, mert nagyon szeretem a személyes találkozás varázsát, azt a néhány szót, ahogy felkelti vagy nem kelti valaki az érdeklődésed.

Néhány napja belebotlottam valakibe a "kedvenc" oldalamon, aki figyelmemet választékosan megfogalmazott leveleivel keltette fel.
Mivel én nem vagyok híve a levelezgetésnek, tömör pár szavas válaszaimmal megdöbbentettem és nem feltétlenül tudta mire vélni azt, hogy nincs egyénisége a leveleknek. Nagy kezdőbetű, megszólítás és aláírás nélkül, távirati stílusban kommunikálok levélben, de aki ismer ezt megszokta, hogy a külsőségekre nem adok, sokkal inkább szorítkozok a tartalmi mondanivalóra (ez a mailes komm.-ra vonatkozik).

Nos levél, levelet követett. Volt, hogy még a szemöldököm is felhúztam, amikor a kékszakállú herceg meséjét olvastam, mert élményszámba mentek sorai, ami hosszan hosszan ecsetelte adott témáról gondolatait.

Az élethez való hozzáállása érett, mert olyat keres:

Aki egész, de ugyanakkor nem hiszi hogy tökéletes....
Aki csiszol és nem elkoptat, Akit csiszolhatok és nem elkopik-ebből van
a legkevesebb...

Ugráltál már álmosan a tévé előtt reggel 7 órakor? Ült már széles bájvigyor a fejeden munkába menet, úgy h a szomszéd autóból át integettek miatta? Dolgoztál már úgy, hogy egyik füleden morcos ügyfél beszélt a másikon pedig annak az ellentéte, egy tökéletes zene szólt???
Nos, TEDD MEG!

Semminek nincs az életben annyira gyorsan pozitív hatása, mint a körülményekhez tökéletesen illeszkedő zenének.

Egy ideje tudatosan alkalmazom és azóta gyakran van olyan érzésem, hogy meg kéne váltanom a világot. Igen, meg kéne.
Egyetlen bibi van az ügyben, hogy olyan mint a kávé, gyorsan jön, hat és ugyanolyan gyorsan távozik. Tehát ez a módszer, tényleg annyira instant, hogy kizárólag azonnali cselekvés kiváltására képes. Lehetsz percek alatt melankolikus, dramatikus, szerelmes és minden minden, amit csak akarsz!

Még arra is rájöttem, hogy van egy piaci rés. Sales-ek oktatására használnám a zenét! Mielőtt telefont adnék a kezükbe, előtte kapnának egy fülest.
Mivel a zene normális embereknél mozgási energiát generál, ezért elkezd kezed-lábad önálló életet élni. A szervek mozgása hatással van egymásra, ezért egyik mozgatja a másikat. Ebből adódóan a szádnak is előbb utóbb mozognia kell!

Jól kitaláltam? Biológusokat keresek elméletem bizonyítására, vagy tesztereket, akikkel én magam kezdem ezt el bizonyítani és utána szabadalmaztatni!

Kicsattanok az energiától! Mióta nyár van a fejemben, vigyor dús lett az életem!

Ma 4 ember jegyezte meg, hogy mennyire imádják a humorom. Közöltem, hogy azért imádják, mert amit komolyan mondok azt is humornak veszik, pedig AZ nem AZ!
Ma tapasztaltam azt is, hogy lepermetezték a fővárosi pasikat. 2 órán belül kaptam csokifelfújtra szóló meghívást, egy ebédajánlatot (halat sütött a delikvens), egy romantikus vacsora meghívást és egy hívást, amit egy hónapja várok.

Srácok, ne legyezgessétek a hiúságom, mert a végén elhiszem, hogy ez nekem szól! Pedig tudooooom, hogy nem, mert az élet iskolájában tanfolyamra járok és kezdek átlátni rajtatok!

Ezek után úgy éreztem eljött az idő, nekem már nem tud újat mutatni a weboldal, ezért úgy döntöttem nem fizetek elő a jövőben. Egy kísérletre még adtam a fejem azonban.

Újra átírt weboldal, foto, amiket a hímek díjaznak. Még 490 Ft-ot arra is szántam, hogy megmarketingeljem a sztorit. Két napig a rendszer felajánlott azok számára, akik megfeleltek az én szűrőként beállított paramétereimnek.

Ennek eredménye sok sok levél, két teljes nap gép előtt ülés, mapparendszer létrehozása e levelező boxomban.
Udvarias voltam, a levelek 90%-ára válaszoltam, akkor is ha csak egy automata elutasítás volt a válasz.

Gyűrű azóta sincs az ujjamon, udvarlót azóta sem tudok felmutatni, de a lelkem nyugodt, mert ÉN megtettem, amit meg kellett, nem mondhatom, hogy még a saját életem sem vagyok képes menedzselni.

Kiegyensúlyozott, nagyon pozitív élménnyel összegeztem az elmúlt hónapokat. Nem azért, mert jókat ettem és akadtak igazán tartalmas beszélgetések, hanem azért, mert visszatért az életkedvem.
Óriási nevetések része voltam, hol bíztatás, hol bókot, hol őszinteséget kaptam. Olyasmit, ami ha hiteles mindegy, hogy idegentől vagy baráttól érkezik.

Bár ezt már nem olvassák azok, akiktől a leveleket kaptam, de mindenki energiáját, reményét köszönöm, amivel közeledett hozzám!

Azt gondolom, nagyon komoly feladatot kapott, mert végkimerülésben szenvedtem, amikor találkoztunk. Alig bírtam beszélni a fáradtságtól, ezért őt terhelte a beszélgetés fonalának göngyölítése. Többször beszéltünk telefonon, gyors számcsere volt, egyedül a találkozó kivitelezése ütközött akadályokba időhiány miatt.

Lelkiismeretes, sportos, kitartó srác, aki jó benyomást keltett, akire tudtam figyelni, aki lekötött. Biztos, hogy mínusz 30% volt a handycap-es fáradtságom, ezért én sem hoztam a csicsergő rigó szerepet, azaz önmagam.

Haladva előre és tapasztalatokat gyűjtve, már már első ránézésre tudom, hogy ki adja önmagát, kinek tét egy ebéd, kinek nem. Neki nem volt és akinél ez érződik, azokkal mindig jobban megtalálom a közös hangot.

Pozitív ember, nem volt egyik oldalon sem elektromos kisülés.

Ha valaha kung-fut szeretnék tanulni, 100%, hogy ő lesz az edzőm. Számát mentettem!

Pár napja beszéltünk, jól van, még társat keres, semmi eredménye a nyárnak.

Ebéd. Igen ez is az enni kell projektbe esett, mert munka közben, csak ennek van létjogosultsága.

Mese, mese meskete, mindent tudok elsőre.
Ügynökségi vonalon kezdte a munkáját, majd kifacsarodott és tervező építészmérnökként folytatta.
Gyűjti a Vespákat és már fiatalon is tudatában van az egyszer élünk életfelfogásnak.
Önmagamhoz még fiatalnak éreztem. Ami mindig mindenkiben megfog, ha valami belső tűz ég benne az utazást illetően. Benne lobogott valami hasonló, a menni kell, üldözni kell az élményeket elv.

Ha megkérdeznék miért születtem ide, biztosan valami olyasmit válaszolnék, aminek része az utazás. Biztosan tudom, hogy ki kell pipálnom látnivalókat, célfeladatokat az életemben.

Ez egy komoly szűrő, amikor leülök valakivel és ez mindig be is úszik a képbe, ha már kérdeznem, vagy kommunikálnom kell. Repülőfóbiások kizárva!!!

Ő biztosan az az ember, aki addig fogja kergetni az elképzeléseit, amíg megvalósul, ennek a keresztmetszetnek talán megfelelne, de másban ő sem az én emberem!

Önjellemzése: Határozott, magabiztos, pozitív, érdeklôdô, figyelmes. Sport (squash, wakeboard, vitorlázás...), jó filmek, egy jó könyv, jó társaság, utazás.....

Volt gyerekszobám!

Hmmmmm, talán ez mind igaz, de valahogy mégsem Ő az és viszont sem én vagyok.

Az őszinteség nálam egy nagyon okosan kamatoztatható dolog.
Első ebédünk után jelezte, hogy több lány tépett már tombolát, de a korrektsége megköveteli, hogy ezekből a jegyekből rendezzen sorsolást és ha nincs fődíjas, akkor újra oszt.

Ebédünk mosolyban gazdagon telt, kérdezek, figyelek, nem dolgozom, nem interjúztatok, nem kihallgatok stílusban. Ez már piros pont.

A találkozó előtt itt is anyagot kaptam, munkahely webcíme, hobbi (vadászat), állatszeretet. Ne aggódjatok érzem én is a disszonanciát, de egy találkozó után még nem jöhettem rá mindenre.
Nyugodt, nagyon békés kiegyensúlyozott Nyilas, igen igen, nem véletlenül írom, hogy Nyilas.

Önjellemzése (csak kivonat): Szeretem megadni a hölgyeknek járó tiszteletet és kényeztetést,mert örömet okoz ha látszik hogy értékelik...
Nem szeretem a feminista hatalmi törekvéseket, én születtem pasinak, tessék ezt elfogadni.. ;o)

Elvárása: Optimista életvidám kedves hamupipőkét keresek aki észreveszi hogy én vagyok a herceg aki érte jött..

Van egy film, a mi kell a nőnek. Nos ez, nem baj ha nem ezt kapja, elég ha hallja!

A sztori fut asszem beálltam a sorba! :D

Ez még nyitott sztori, ezért mivel hiányzik a vége, csak azért teszek említést, hogy tudjátok MEGÉRTE regisztrálni.

Aki már élőben hallotta a sztorit tudja, hogy vannak alfa hímek, akiket vitrinben kéne tartani és bizonyos képességeit oktatni.

CSAJOK, lányok, asszonyok - szerezzetek be egyet, mert nem az a lényeg, hogy mit hiszel, hanem az ami történik!

Sztori lezárva, két hónap után. Nem leszek tömegtermék :)

Egy filozofikus cégvezetővel kávéztam, aki gesztusaival, mimikájával tanúbizonyságot tett finom lelkűségéről. Elméletgyártás a tökéletes kapcsolatról, egymás elfogadásáról, megértéséről, összehangolt működéséről, lelki beszélgetésekről.

Jajjj, ez nem én leszek, aki ennyi mindent ki és meg és oda vissza átbeszél. Annak ellenére sem, hogy beszélni pedig bírok.

Azt is megfigyeltem, hogy amikor egy találkozón hallgatok, ott már X került a történet végére.

Volt, hogy figyeltem és csak hallgattam a végtelen korrektséget, amit ő adni tud, amit elvár cserébe, amiért hálás a társ.

A kézmozdulatokat, a hanglejtést és a mindent kifejező testet.

Itt kaptam jelzést, hogy szívesen találkozna még velem, de én kommunikáltam, hogy ez egyoldalú.

Könyvet ír, tele érett kicsit nőies gondolatokkal. Valakinek jó társa lesz, én ennyire még nem nőttem bele az életbe, hogy ilyen súlyt adjak a mindennapoknak.

Elmosódott emlékeim, rövid kis postot tesznek lehetővé. Egy gyors kávé, jó téma, figyelemfelkeltő emberke velem szemben.

Középmagas, csillogó fényes szemű, nagyon vidám energikus egyéniség.

Hangulatában közvetlen, részemről talán picit megfelelősre sikerült.

Egy üzenet váltás és azóta sem volt kapcsolatfelvétel. Én abban hiszek, hogy akit lelkesített az első találkozó az megtalálja a másik felet. Én is képes vagyok felvenni a telefont és ha valaki újra akar látni bízom benne, hogy ő is fel fogja.

Két hónap után újra keresett, de hiába próbáltunk találkozót összehozni kreatív programmal már nem ment.

Feltétlenül meg kell tanulnom úszni ahhoz, hogy bármilyen vizes sportot kipróbáljak?

Ez a találkozó a négylábúhoz kötődött. Sétáltam a pataknál és Ő munka után csatlakozott. Mivel késett és nehéz napom volt, már hezitáltam, hogy hazaindulok és épp hívtam: eddig bírtam. Ahogy felvette rögtön szólt, most parkol 2 perc. Na itt már nem mondhattam, hogy azért kereslek, mert meguntam a várakozást.

Nehézkes volt minden, de mint kiderült én vagyok az első igazi fórumos találkozója és azért gondolta, hogy kivitelezzük, mert spontán ajánlottam neki a sétát. Az pedig csak megerősítette ezt, hogy a sétahelyszínem mellett volt épp elintéznivalója.

Kicsit mindig interjúsan zajlik az első beszélgetés. Az emberek ha választani kell megfigyeltem, hogy inkább a munkájukról beszélnek, mint önmagukról, vagy a hobbijukról. Ennek is lehet valami oka. Ez tárgyilagos jól megfogható és ezzel emberileg nem szolgáltatják ki magukat.
Van aki úgy beszélt a munkájáról, olyan szenvedéllyel, mintha az élete azon múlna.
Kevesen kezdik tervekkel, célokkal, utazással, sporttal. Ez mintha nem is lenne szerves része az emberek életének.

Miért hiszik, hogy a munka határoz meg valakit és ez az alapja a tökéletes bemutatkozásnak?

Ő is sok dologgal foglalkozott és még érdekesekkel is. Eltelt egy óra mire szerintem feloldódott és már érdeklődve hallgattuk egymást és kérdezett is.

Hazakísért és úgy köszöntünk el, ahogy én mindig szoktam: majd beszélünk.

Gyönyörű tenger víz színű zöld szeme volt, sportos alkata, kisfiús mosolya, mégis tartózkodó visszafogott magatartása.

Egyszer beszéltünk még azóta, mert befogadott egy kutyát és gondoltam sétáljunk egy következőt, de már négyesben. Nem sétáltunk ...

Amit írt magáról azt láttam benne, de talán én nem voltam séta közben igazi NŐ!

Önjellemzése: Szeretem az olyan pillanatokat amiket átélünk, és bár szeretnénk de tudjuk, hogy még egyszer nem tér vissza soha. Szeretem a hangulatokat, az érzéseket, a kihívást a változatosságot a megfelelő pillanatban a nyugalmat, a szavakat ami mögött néha több van mint amit jelent.

Akit keresett: Légy kedves, szexis, ragaszkodó, de önálló tanulni vágyó és tanító érdeklődő és érdekes vágyakozó és vágyakozásra serkentő de ami a legfontosabb, légy az adott pillanatnak megfelelő igazi NŐ!

Egy levélváltás után számcsere, másnap már egy órás csacsogás. Az ember akivel mindenen tudtam nevetni. Szórakoztató volt és rendkívül természetes. Régen vadászpilóta volt és hatott a pszichológia, miszerint az egyenruhás foglalkozások űzői hatással vannak a női nemre.

Szombaton váltottunk levelet, vasárnap és hétfőn beszéltünk és hétfőn este 10 percre össze is futottunk. Késő este volt, de a közelemben lakott rokona, ezért nem volt különösebb logisztikai probléma egymás megtekintése. Telefonon megbeszéltük, hogy bár órákat tudunk heherészni, nem esünk abba a hibába, hogy a kizárólag a kommunikáció alapján felépítjük a másik személyiségét és ráaggatunk olyasmit, ami csak a fejünkben létezik. Sok sok beszéd után kizárólag csalódni lehet.

10 perc kontroll sötétben. A kritika annyi volt, hogy nem látszik a szemem. Eltelt pár nap és újra beszéltünk, de a végeredmény az volt, hogy mivel nem látta szemem bogarában a tüzet a sötét miatt, egyáltalán nincs meggyőződve, hogy újra kell találkoznunk. Ergo 50-50%, hogy akar-e tőlem valamit.

A második nekifutás egy vacsora volt, ahová megérkezett ő és a folyamat második szál sárga rózsája.

Ide inkább az 50% büszkesége vitt, mint a meggyőződés, hogy ő lesz az. A kezdeti humorizálás erőltetetté vált és egymás mellett győződtünk meg arról, hogy a nap hozadéka a fantasztikus kaja volt. Ilyen esetekben én jó néven veszem, ha közlik velem a nemet.

Ugyan még a sztorik nincsenek befejezve, de dobok egy gyors helyzetjelentést, mi a helyzet jelen pillanatban a projet-tel!
 

Gyors üzenet váltás, éljen a szakma, vacsorához téma adott!

Nagyon hamar megszerveztük, nagyon ügyesen, mederben ment minden. Virágot hozott, teljes életutat vázolt, hallgatásommal stabilan kivontam magam a forgalomból, teret engedve bemutatkozásának.

Először még koncentráltam, aztán már csak figyeltem, aztán elkezdem ésszel elemezni a dolgot.
Néha kérdeztem, de alapvetően hagytam, hogy mindent amit fontosnak tart közöljön. Ilyenkor szoktam megnehezíteni az emberek dolgát, mert ha hallgatok és arra támaszkodom, hogy vigye a beszélgetés fonalát, akkor sok mindennel megterhelem, amivel ha fesztelen lennék nem terhelném.

Ez ilyenkor szinte egy szakmai interjú, mert kivonom magam és elkezdtem távolról figyelni a beszélgetésünk.

Másnap sms-ek, hívás, mindenféle olyasmi, amiért hát hogy is mondjam, nem rajongok feltétlenül, ha nem azonos az érzés intenzitása.

Eltelt pár nap és már látta a közös jövőnk, a motortanfolyamon való teszttöltésünk, a nyáresti túrákat. Itt picit elmerengtem, mert én semmi ilyesmit nem láttam, sőt én 4-5-6 találkozóig nem is feltétlenül gondolom, hogy ezt randinak kéne keresztelni ezt a találkozást. Randi az, amikor hozom a formám, remélhetőleg a legjobbat, hogy valakiben jó benyomást keltsek.
Amíg nem ismerem meg az egyedet, addig nem tudom, hogy akarok-e benne pozitív érzéseket kiváltani.

Többször fáradt voltam, nem mentem el meghívásokra, ezért jelezte, hogy ő nem akarja erőltetni ezt, hogy ne legyen izzadtságszaga az ügynek. Én szemrebbenés nélkül törődtem bele, hiszen én fejben még sehol nem tartottam vele kapcsolatban.

Mindenesetre a végén ez úgy csapódott le, mintha én lennék a bűnbak. Helyén kezeltem, jeleztem számára, hogy tőlem biztató jeleket nem kapott és eddig fejben eljutni nem az én motivációm eredménye volt.

Túl hamar talált meg bennem valamit, vagy én inkább úgy fogalmaznék, hogy látott belém valamit, vetített ki rám egy jövőképet, aki valószínűleg nem is én voltam és nem akartam ezt magamra venni.

Hát ő seeeeem. DE meglett az első szál virágom!

Aki értelmiségi felsővezetőt keres, dobjon üzit adok referenciát. Udvarlásból és rajongásból biztosan elől végezne a mezőnyben.

Ugyan a végén jelenik meg a sztori, de az elsők között volt. A kapcsolat azóta is megmaradt és őszinte érdeklődéssel kísérem, hogyan alakul az élete. Ő volt az, aki telefonon elérhetetlen volt. Csak üzenni lehetett és visszaírt, vagy hívott, vagy a társas felületen üzent.

Egy igazi cégvezető, aki csak azzal beszél, akivel akar. Rendkívül érdekes izgalmas hozzáállása volt az élethez. Több ponton inkább egy csodabogárnak tartottam, akibe nagyon komoly intelligencia szorult, üzleti érzék és valami amit nem is tudok feltétlenül megmagyarázni. Első perctől szimpatikus volt, érdekelt az egyénisége. Mindketten rajongtunk a jó kajákért, de mivel rögtön kiderült, hogy mást keresünk megegyeztünk abban, hogy eljárunk majd új éttermeket felderíteni.

Ennek a találkozónak folytatása is lett és együtt vacsoráztunk a hajón. Folyamatosan van mit mondanunk egymásnak, tisztelet érzek iránta (ezt ritkán szoktam), spontán és fesztelen a kommunikáció. Amikor ilyen benyomásaim vannak, az mindig pozitívan vetít bennem előre valamit.

Azóta neki kialakulóban van egy remélhetőleg élhető kapcsolata és drukkolok, h magára találjon benne. Vacsora egy időre felfüggesztve. Mindenesetre ő is az, akire tudom, hogy figyelni fogom és ha nem is naponta, de félévente tudatni fogjuk egymással hogyan alakult az életünk.

Balázs, nehéz veled, de lesz aki megoldja! :D

Azt hiszem időközben felborult az időrend!
Újabb kivétel érkezett hozzám. Hosszú ideig annyira elfoglalt voltam, hogy nem volt időm energiám találkozóra, ezért egy msn-en keresztüli ismerkedésnek adtam teret.

Jótanács: soha ne tedd. Hazudik.

Minden este beszéltünk, félórát, órát, két órát. Ügynökségi vonalon kreatívként dolgozik. Hobbija a művészet, a lakberendezés. Fura módon fotot nem tudott küldeni egy hónapon keresztül. No egye kutya, nem baj. Kedves, érdeklődő, önzetlen, nyitott, próbáljuk.

Jelezte, hogy ő nem egy társasági ember, ezért találkozni nem fogunk tudni egy étteremben, de mivel a főzés is kedvenc elfoglaltságai közzé tartozik, készít nekem valami finom vacsorát.
A lakása lehengerlő. Ízlésbajnok nem kérdés. Elkezdett főzni, vmi francia étel volt, kacsamell alappal és madeira mártással.

Könyveket nézegettem, beszélgettünk. Kicsit döcögős volt, mert nagyon zárkózott jellem és mivel szerb származású volt, a beszéde is kemény éles volt.

Nem volt felszabadult, de nem is ültünk kukán. Inkább tárgyilagos, kicsit modoros, udvarias vacsorának titulálnám. Személyesen már nem volt olyan laza, mint msn-en és nem volt ott a smile a képén, mint az írásos kommunikációjában.

Ajánlom mindenkinek, aki egy széplelkű művészlelket keres, kevés beszéddel, visszahúzódó jellemmel, budai álompanorámás lakással.

Nagyon komoly félelmek maradtak bennem a gyerekkoromból, a vizet illetően. Pont ezért sosem tudtam megtanulni biztonságosan úszni. Már az is eredmény volt, amikor nem a vízbe lógattam a lábam a medence széléről, hanem bokáig belementem. Aztán elvégeztem egy tanfolyamot, aminek semmi haszna nem volt, mert úszni nem voltam képes megtanulni.

A levél amit májusban kaptam egy vízilabda edzőtől érkezett. Nos, örültem, ha már ennyit van vízben, biztosan jobban élvezi mint én. Titkon még azt is reméltem, hogy ő fog megtanítani úszni. Előszedtem minden vizuális élményem ami ezzel a sporttal kapcsolatos és gyorsan felruháztam vele az alany élesnek semmiképpen nem mondható fotóját.

Elhatároztam, hogy kitűzök magamnak célokat, melyekhez keresek társat és talán így könnyebb lesz rá bukkanni valakire. Egy közös programon, azonos szálon, közös témán gördülékenyebb lesz minden. Most az úszást tettem kirakatba.

Nos, pofára esés köb volt a találkozó. Se külsőre, se jellemre, se kommunikációra, sem sehogy nem találtam amit kerestem. Viszont több nap után tele szájjal nevettem azon, hogy megint részt vettem egy interjún, ahol kiöntötte nekem valaki a szívét anélkül, hogy bármit is kérdezett volna.

Itt volt a pont, hogy a motoros imádatomból egy komolyabbat visszavettem. A srác számomra inkább fiatalos lendületéről, bevállalós hozzáállásáról tett tanúbizonyságot. Egy hétköznap délután indultunk spontán motorozni. Szakmai körökből már ismertem őt, de személyesen még nem találkoztunk. Ám a társkereső oldalak ezt a csodát is magukban hordozzák, megtalál bárki aki szeretne.

A sisak nagy volt a fejemre, ezért végig egy alap frusztrációs állapotban voltam. Kifelé nem autópályán mentünk, ezért a forgalom miatt a kerülgetés sem esett elképesztően nagyon jól.
A sisakot tartani kellett a fejemen, hogy lássam a kanyarokat, hogy megfelelően tudjak dőlni.

Beszélgetni elsősorban a munkáról tudtunk és arról, hogy milyen nehéz lelkileg elengedni valakit, aki sokáig életed része volt. Ennek kapcsán ő mai napig nem tudja elkötelezni magát, mert ugyanazt várja amit én, hogy jön a következő fejelcsavarós történet.
Ez azonban nem befolyásolja, hogy természetes igényeit kielégítse és férfi maradjon szerelem nélkül is.

Hetekig nem keresett, néha üzent. Én sem kerestem, mert nem tűnt potenciális társnak a gondolkodása miatt. Viszont azóta is beszélünk néha, miután tisztáztuk elképzeléseinket és tudjuk ki mit várhat és kaphat a másiktól.

Hajrá Peti!

A 2. megismert motoros huszár is nagyon megbízható volt, hiszen a munkájának is része volt a motor. Először pizzafutárnak hittem, amikor tippelnem kellett!

Lazasága, humora nagyon fesztelenné tette az utazást. Sokat nevettem, jól éreztem magam és tényleg a motorozás szabadságát éreztem. Nos, még egy hátbavágás, hogy nekem bizony KELL az a motor. Hazamentem, már szüleinek is előadtam a tervet, már baráti körben is elindult a motorbeszerző projekt támogatása.

Visegrádon megnéztük a várat és hazafelé vacsoráztunk egy finom májgombóc levest, ami mellett okosat beszélgettünk.

Elvált, szabad szellemű, sportos, gyerekkel felszerelt 37es, aki szereti az extrém sportokat és az életet! Itt sem vert agyon az elektromos áram, de örülök, hogy megismertem, értékes embernek tartom őt! A hercegkisasszony kiszabadult, de csak azért, mert nem hagyott a várban!

Az első motoros élményem nagyon nagyon nagyon pozitív volt. Biztonságosan vezetett, jó volt a fejemre a sisak, Esztergomban megálltunk pihenni és vacsizni és aztán a hegyek között csatangoltunk. Feldobva, feltöltődve jöttem haza olyan nagyreményű tervekkel, hogy én most megtaláltam a sportom és biza veszek egy 250-es kisNinját.

Elkezdtem saját ruhát keresni, hogy legyen, motorokat kotorni, ami testhezálló, tanfolyamot üldözni, ami extrém gyors. A megismert fiatalember végig segített, támogatott és néha még bókolt is. Több levelet váltottunk két-háromnaponta és örültem, hogy valami lelkesít. Régen éreztem ilyen töltöttséget és őszintén azon járt az eszem, hogy veszek egy motort, 4 hét alatt levizsgázom és ebből a körből fogom kiválasztani leendő férjem.

Nincs más hátra be kell kerülnöm és nekem is a Liszt Ferenc téri találkozók meghatározó alakjává kell kinőni magam.

Kicsit hezitáltam ugyan, mert hát az eb nem járhat velem motorozni és ha se este se nappal nincs velem, akkor rossz gazdi leszek. Bár azt sem mondhatom, hogy ez lett volna a visszatartó erő...

A megismert sráccal nem rezegtünk együtt, én éreztem ugyan pluszt a részéről, de ez bennem nem csapódott le. Remélem vele is megmarad a jó kapcsolatom és néha felül tudunk emelkedni azon, hogy férfi és nő között nem lehet élő normális kapcsolat, csak valamiféle v"iszony".

Itt is van miért hálásnak lennem, úgy hogy köszönöm az érintettnek a biztonságos adrenalin élményt!

Egy hónap után teljesen átírtam a profilom, mert rájöttem, hogy képtelen vagyok minden pillanatomban azonosulni azzal ami ott van. Ezt követően változatosságomnak nyomatékot adva, hetente változtattam a fotoim, az írásom. Nagyobb hangsúlyt kapott, hogy milyen céljaim vannak és milyen sportokhoz szeretnék közelebb kerülni.

Több marketing eszközzel éltem és okosabb módját választottam a toborzás-kiválasztásnak.

Igyekeztem olyan jellegű emberekkel ismerkedni és fókuszálni, akik életében a sport kiemelt jelentőségű.

Itt jött el a motoros időszakom, melyhez nagy támogatást nyújtott barátnőm, aki testem védelme érdekében kölcsönadta protektoros motoros dzsekijét és még gerincvédőt is.

KÖSZIIIIII

Haladtam, időben előre. Minden találkozó után enyhén letörve, minden új előtt optimizmussal felvértezve.

Itt készültem, kértem plusz fotokat emailen és mindent tudni akartam. Nos, meg is kaptam egy teljes portfóliót, amiből kiderült, hogy ez már előre össze van válogatva, öltönyben, rövidnadrágban, mosollyal, komolyan, étkezés közben, nyaralunk, sportolunk, mindenhogy.
A portfólió mutatós volt ugyan, de magában rejtette, hogy a páciens ipari szinten randizik. Munkája miatt járta az országot, ezért két lakhelye is volt. Egyik Pesten, ha úgy alakult, hogy átutazott keletről-nyugatra, délről-északra, akkor legyen itt is bázisa. Vasárnap délután volt a coffe time.
Kért sminket, nőcis ruhát, randis megjelenést, csábító hozzáállást. Ez nálam biztosítékkiverő funkció, uh farmer póló kombinációban megjelentem a helyszínen.

Úgy tűnt elégedett. Önmagával, értékeivel tisztában lévő egyén, aki külsejére nagyobb hangsúlyt helyezett, mint amennyi számomra elég. Pont ezt várta el tőlem is. Elmondása szerint ugyan csalódni nem csalódott, de nekem ez a Krétakörös hozzáállás távoli. Eszem ágában sincs egy olyan találkozón jelen lenni, ahol férfiak azt várják, hogy elcsábítsák őket. Ez már az X. találkozó, ahol valaki meggyőződik arról, hogy egyáltalán el akarja-e csábítani a lehetőséget.

Ugyan beszéltünk újabb programról, de az élet megoldotta és nem került rá sor.