onlinerandi

A tombola sorsolását már nem vártam meg. Együtt töltöttünk egy délutánt, tartalmas programmal. Fürödtünk (nem, nem úsztunk-azt nem tudok), napoztunk, szaunáztunk, ettünk, ittunk beszélgettünk. Tipikusan az a program, ahol már nincs zsákbamacska. Ruhák az öltözőben, smink, haj sehol. Az vagy, aki vagy. Vagy sugárzol, mint jelenség vagy nincs semmid.

Itt átbillentek az érzések. Eddig én tüzeltem, mint a tavaszi kutya, most viszont távolságtartó pozícióba helyezkedtem át. Ugye milyen jó is az, amikor kiderül, milyen érzés ha hozzád érnek? A tanulság megint arról szól, hogy ha felfújod a lufit, ne akard azonnal kipukkasztani. Sokat sms-eztünk, nevettünk és megcsináltam magamnak valakit. Talán lefedte a valóságot, talán nem, de ez már nem derül ki soha, mert ami addig pezsgett bennem, ott megszűnt.

Egy ismerősöm írta ma ezt:
Hiszem hogy hamarosan észreveszed majd e harsány életedben az igazán fontos
dolgokat... Hiszem, hogy egyszer Te is türelmesen vársz majd valamire...

Tökéletes megfogalmazás, hiszen az utóbbi időben nincs idő varázsra, túl gyorsan döntöm el, érzek-e valamit, vagy nem. Ha azonnal nem érzem, nem hiszek benne, hogy bárki elővarázsolhatná belőlem. Ugyanakkor két alkalom volt, amikor emberként ugyan megfogott valaki, de az érintése "hidegen" hagyott. Talán ha idővel közelebb kerül hozzám, az érintése melegebbé válhat?

Elmentem ma valaki mellett, mert vizet melegebbnek éreztem, mint a kezét? Nem tudom ...
Csak azt, hogy kergetem az ábrándjaim és amiben eddig maximálisan hittem talán annyiban változik a jövőben, hogy picit több időt hagyok magamnak/magunknak.