Az első motoros élményem nagyon nagyon nagyon pozitív volt. Biztonságosan vezetett, jó volt a fejemre a sisak, Esztergomban megálltunk pihenni és vacsizni és aztán a hegyek között csatangoltunk. Feldobva, feltöltődve jöttem haza olyan nagyreményű tervekkel, hogy én most megtaláltam a sportom és biza veszek egy 250-es kisNinját.

Elkezdtem saját ruhát keresni, hogy legyen, motorokat kotorni, ami testhezálló, tanfolyamot üldözni, ami extrém gyors. A megismert fiatalember végig segített, támogatott és néha még bókolt is. Több levelet váltottunk két-háromnaponta és örültem, hogy valami lelkesít. Régen éreztem ilyen töltöttséget és őszintén azon járt az eszem, hogy veszek egy motort, 4 hét alatt levizsgázom és ebből a körből fogom kiválasztani leendő férjem.

Nincs más hátra be kell kerülnöm és nekem is a Liszt Ferenc téri találkozók meghatározó alakjává kell kinőni magam.

Kicsit hezitáltam ugyan, mert hát az eb nem járhat velem motorozni és ha se este se nappal nincs velem, akkor rossz gazdi leszek. Bár azt sem mondhatom, hogy ez lett volna a visszatartó erő...

A megismert sráccal nem rezegtünk együtt, én éreztem ugyan pluszt a részéről, de ez bennem nem csapódott le. Remélem vele is megmarad a jó kapcsolatom és néha felül tudunk emelkedni azon, hogy férfi és nő között nem lehet élő normális kapcsolat, csak valamiféle v"iszony".

Itt is van miért hálásnak lennem, úgy hogy köszönöm az érintettnek a biztonságos adrenalin élményt!