onlinerandi

Ne higgyétek, hogy ez lett a hobbim, bár volt aki szerint ennyi energiával már a világot meg kellett volna váltanom.

Újabb találkozó. Nem fogjátok kitalálni hogy hívják! Tipp??? Igen, Attila. Én csak úgy írtam be a telefonomba, hogy Lebeszélős Attila. Ugyanis ő volt az és eddig az egyetlen, akivel sok sok háromszavas levelet váltottam. Amikor nem írtam, mindig rám üzent, amire tőmondatban, de illedelmesen mindig reagáltam. Figyelemfelkeltő volt a humora és kitartása. Aztán elkezdte forszírozni, hogy mivel úgysem egymást keressük külsőre egészen biztosan nem, nincs tétje, találkozzunk. Ezt mivel már néhány levélben letisztáztuk és nem volt tétje, csatlakozott egy mezei lábemelgetéshez, hozzám és az ebhez.

Ez is a nembeszélős együttlét formája volt, vagyis ő beszél én hallgatok. Hááááát fogok erre is emlékezni, mert mókás mentős és rendőrtörténeket hallottam, de ezt követően se mailt, se sms-t nem váltottunk többé.

Vidám karakter, bízom benne, hogy ő is ráakadt arra akivel kiegészítik egymást, mert megérdemli és ha külföldre költözik hamarosan, nem árt itthonról párt vinni!

Szépen haladtam előre és hittem benne, hogy ha más nem a mennyiségre vonatkozó alaptörvénynek be kell jönnie. Eltelt ugyan egy hónap, de még mindig biztosan éreztem, hogy ezek a találkozók egyenlőre azért vannak, hogy esélyt adjak magamnak és az egyetlen megoldásban az áramütés szerű érzést láttam. Hamarosan újra sétára került sor, egy szintén Attila nevű nagyon vidám, optimista sráccal. Külsőre, belsőre rendben. 30as évei elején járó, nagy meleg barna szemű igazán jó benyomást keltő srác. 2 órát sétáltunk osztottunk szoroztunk, meséltünk, nevettünk, de a végén oda jutottunk, hogy ugyanabban a cipőben üldögélünk.

Ő sem tudta még feledni a régit, de igyekszik tenni ezért és én sem raktam még le mindent és csuktam be magam mögött az ajtót, amit be kéne egy új kapcsolat előtt.

Jó kapcsolat alakult ki, biztattuk egymást, üzengettünk, moziztunk, több esélyt adtunk a beszélgetés által magunknak. Mégsem volt meg villanyáram kettőnk között, de már az is jólesett, hogy valakivel értelmesen beszélek. A kapcsolat megmaradt és ha olvasod, akkor még mindig szorítok neked!

Ezt követően színesíteni kezdtem a palettát és a találkozás lehetőségére egy másik ajánlatot dolgoztam ki. A táplálkozás melletti másik kötelező köröm az ebséta volt. Ettől spontánabb, lazább találkozót nem nagyon tudtam elképzelni. Melegítőben, sportcipőben, smink nélkül egy kis séta a parton. Semmiféle színjátszást nem akartam beépíteni, ezért ez elég megbízható eseménynek tűnt erre. Attilák sorozatát ismertem meg és egyik legjobb barátom is, aki azóta a fiú barátnőmként szerepel az életemben. Talán egyik legnagyobb hozadéka volt ennek a folyamatnak, hogy ő része lett életemnek és egy önzetlen igazi barátként asszisztál azóta is életkém teljes egészében.
Ugyan pár nem lettünk, de drukkolása végig kísér minden randin, minden ebéden, minden ismerkedési lehetőségen.

Neki üzenem, hogy: KÖSZÖNÖK MINDENT!!!

A következő megbeszélt összeszaladásom elmaradt, mert rendkívül furcsa stílusban kommunikálta le a fiatalember az elképzeléseit. Véleménye szerint találkozzunk az étterem előtt, ő megnéz és ha ezt követően úgy látja, hogy érdemes velem leülni, akkor megihatunk egy kávét, de ha erre nem méltat, akkor ne húzzuk egymás idejét. Ez egy tiszta és világos beszéd, amit díjazok, de annyiban azért kicsit felülbírálom, hogy ha már odamegyünk mindketten, azt a 12,5 perc esélyt egy teával kávéval, adjuk meg egymásnak vagy pontosabban jelen esetben ő nekem.

Ezen a találkozón ennek okáért nem jelentem meg, amiért másnap elnézést kértem és megindokoltam. I am so sorry! Ennyi plusz kört a semmiért, vagyis egy "pofavizitért" nem futok. Ha kétesélyes kezdéssel indul a találkozó, akkor az más felállás. Így nem éreztem, hogy be kell fektetnem az időm ebbe ....

Az enni mindig kell alapelvem lehetővé tette, hogy munka közben az ebédemet ne egyedül hanem társaságban fogyaszthassam el.
A menüs helyek előnyére fókuszáltam, ami gyors, időben nem plussz az étel elkészítése és fél óra alatt a kétes kimenetelű találkozók is lebonyolíthatóak.

Akivel együtt táplálkoztam egy ismerős ismerőse volt, akinek bemutattak. Éljenek a kerítőnő barátnők! Kedves, mosolygós, intelligens srác volt, aki magában hordozza a jövőt és a lehetőségeket, de én egyenlőre ragaszkodom az elképzeléseimhez és az érett férfi eszményhez.

A következő találkozóm szintén jó hangulatban telt, igaz fel sem merült bennem, hogy megszólaljak. Mivel a repülés egy közös pont volt, elsősorban ezzel a fókusz témával telt az ebéd. Közvetlen, könnyed és spontán volt minden, a végén szemrebbenés nélkül beleettem a desszertjébe.
Számomra ez is része a szelekciónak, hogy ki engedi ezt meg, ki hogy viszonyul hozzá, ki ajánlja fel magától. Imádok más kajájába belekóstolni, beletúrni, kilopni belőle ezt azt, vagy ha pont a kedvencem van a tányérján, akkor esetleg még ki is cserélni, ha jobb mint az enyém!

Az étkezés egy lehetőség, ahol a jellem prezentálhatja önmagát. Nekem erre vonatkozóan is vannak okos kis bogarak a fejemben, hogy mi mit jelenthet, ki hogy étkezik. Akár kapkodva, akár élvezettel, akár bárhogy. Mind jelent valamit!

Az első találkozók között volt egy fotóművész, aki a reglapjához képest némiképp idősebbnek bizonyult. Együtt ebédeltünk, így hamar kiderült közös a gasztronómiai ízlésünk (más közöst nem véltem felfedezni). Tartalmas beszélgetést folytattunk és szerintem tudtam innovatív ötletekkel támogatni a munkáját, vagy legalábbis ötletgazdaként elültetni a fülébe a bogarat. Rávilágítottam ugyanis egy piaci résre, miszerint hazánkban hiányzik a háziállat porté készítés. Talán egyszer viszontlátom majd ezt a lehetőséget és megragadom, hogy ebemről a legtökéletesebb képek készüljek el.

Eltelt két hónap és újra találkoztunk. Vacsoráztunk és értelmes, hűvös távolságtartó emberek voltunk. Vagyis ezt csak én hittem, mert a vacsora végén, a dunaparti hűs szellő által ölelve, csókra invitált. Nem, nem ő lesz ...

... na és mindezek után elkezdődött a casting. A félreértések elkerülése végett időben közlöm, hogy ez csak az én szemszögemből van leírva, tehát nem én vagyok borsószemhercegkirálykisasszony, aki válogat az elé vonuló potenciális klientúrából. Hiszen a sztoriban adódott nem egyszer olyan is, hogy én húztam a rövidebbet!

2008. decemberében egy sokéves párkapcsolatom ért véget. Hosszú idő után rájöttem, hogy nekem kell tennem azért, hogy meggyászolt múltam után jövőt teremtsek magamnak.

Akik társkereső oldalon regisztrálnak általában zárt baráti körben, munkahelyen mozognak és ritkán járnak el olyan eseményekre, ahol a közeledés nem erőltetett.
Nos hasonló dolgok motiváltak, amikor márciusban megjelentem egy ilyen csodálatos, varázslatos egy szociográfiai tanulmánnyal felérő oldalon.

Amit biztosan tudtam az az, hogy egészen pontosan mit akarok. Talán sokkal többet tudtam mint amennyi elég lett volna. Elképzeltem azt az embert, paramétereket és személyiséget, akivel tudom, hogy működhetnénk.
Életkort, magasságot és súlyt is tudtam megadni hezitálás nélkül, úgy hogy maximálisan biztos voltam abban, hogy Ő lesz az akivel passzolunk.

Tudtam, hogy vezetőként kell dolgoznia, hogy felnézhessek rá, tisztelhessem és motiváljon.

Sportolnia kell, mert a sport kitartást ad, célokat támaszt, fizikai és lelki egyensúlyt biztosít. Ha már sport, akkor azon belül a motorozás, vitorlázás, repülés, szörfözés, wakeboardozás, siklóernyőzés élvezett előnyt. A választott sportág szintén befolyásolt, mert igényeltem valami extremitást, valami egocentrikus jellemet, valami önmegvalósító személyiséget. Egy bizonyítási vágyat, ami ezekkel a sportokkal jár, egy saját határait kereső, félelmet kevésbé ismerő embert képzeltem el, akivel közösen valósíthatom meg vágyaimat és élhetem ki az adrenalin utáni epekedésemet.

Ha versenyszerűen sportolt, az plussz 10 pont, ha gyerekkorától az még 5!

Befolyásolt az öltözködésének stílusa, a kommunikációja, a humora és engedjétek meg, hogy ne soroljam, mert reggelig tartana.

Elhatároztam azt is, hogy nem kizárólag azt fogom várni, hogy a sült galamb a számban landoljon, hanem én is rendszeres "szörcsölő" leszek és ha meglátom, akinek írnom kell, hát írni fogok.

Az első időkben tudtam, hogy nem lesz lehetőségem (időm) plussz körök megfutására, ezért valódi randik szóba sem jöhettek.
Számomra fontos volt, hogy ne egy feltuningolt énemmel szembesítsem őket, ahonnan már csak lefelé vezet út. Minden nő képes fantasztikusan kinézni, egy előnyösebb, sexisebb ruhával és jó sminkkel kevés ember nem tudja magára felhívni a figyelmet. Ezt a verziót automatikusan kizártam. Az volt a célom, hogy spontán legyen minden.

Esélyt sem adtam azoknak akik esszé formájában próbáltak velem beszédbe elegyedni. Hosszú hosszú leveleket néha végig sem olvastam. Ha valakiben éreztem plusszt (és ő is bennem), akkor egy két rövid sor után számcsere és pörgessük. Rövid, tőmondatokban szerkesztett leveleket, vagyis válaszokat írtam. Volt akiben fel is merült a gyanú, hogy biztosan helyesírási vagy kommunikációs nehézségeim vannak :D

.... ugyan sok idő telt el, de nem hiába :)

összeállt a képlet, amire az érdeklődők számot tartanak. Ennek köszönhetően hamarosan megírom átlagosnak semmiképp nem mondható párkeresési stratégiám és az ebből származó kedves kis történeteket.