onlinerandi

A belvárosban szoktam néha, hétköznap sétáltatni a kutyámat. Tegnap délután odalép hozzám egy úriember és megkérdezi, hogy nálam kell e fizetni a téren parkoló autók után a díjat. Mivel rendkívül komolyan érdeklődött, ugyanolyan komolysággal válaszoltam, hogy erre a célra az automaták szolgálnak, talán próbálja ott. Jelezte, hogy azok elromlottak, de ha nem nálam kell fizetni, akkor megkérne vigyázzak már az autójára amíg elmegy kávézni. Itt már kétség nem fért hozzá, a kreatív ismerkedés része lettem.

Váltottunk még néhány szót, aztán megmutattam neki hol talál legközelebb automatát, ahová el is kísértem végül. Ahogy dobálta be a pénzt érdeklődött, hogy mennyit dobjon vele tartanék-e egy kávéra esetleg én is?

Rövid, spontán természetes ismerkedés. A végén bemutatkozott, sőt még arra is fény derült ki mit dolgozik (ő közigazgatásban jogász). Ennek és a CIA adatbázisnak köszönhetően percek múlva megvolt a közvetlen kapcsolat is. Küldtem neki egy rövid üzenetet, hogy ha úgy adódik elérhetővé váljunk egymás számára.

Ez a történet azért volt nekem kedves, mert nagyon szeretem a személyes találkozás varázsát, azt a néhány szót, ahogy felkelti vagy nem kelti valaki az érdeklődésed.