Ha nyitott szívvel és szemmel értékelem ezt az egy-két hónapot, lelkiismeretesen meg kell állapítanom, hogy értékes emberekkel hozott össze a sors.
A DM koncert utáni fiatalemberrel a mai napig levelezek és őszintén tud csillogni a szemem, ahogy olvasom remekbe szabott gondolatait.
Idézgetek tőle, hogy lássátok számomra az is fontos, hogy kritikus őszinte visszajelzést kapjak önmagamról érdemi, értékelhető formában.
Hiszem hogy hamarosan észreveszed majd e harsány életedben az igazán fontos dolgokat... Hiszem, hogy egyszer méregetés, kategorizálás, statisztika és marketing nélkül is eléred a céljaid.
Neki köszönöm, hogy véleményét továbbra sem rejti véka alá!
Valamint megosztok veletek is egy történetet, ami a kitartásról szól és tőle kaptam (talán ez pozitív kritika volt részéről felém):
A cél, hogy tényleg rendkívüli dolog legyen és hasznos-tanulságos az ember számára...
A négy srác, úgy döntött, hogy biztos rendkívüli dolog lesz, ha megesznek egy hintaszéket...
Vásároltak egyet, lecsiszolták a lakkozást róla, aztán megkérdezték orvos barátjukat, hogy lehet-e valami bajuk a lereszelt fa elfogyasztásától... És mivel nemleges választ kaptak így neki is álltak a hintaszék megevésének... Minden nap több alkalommal, hol müzlibe, hol krumplipürébe, hol eper tortába, hol pizzafűszernek használva. A szünet végére elfogyott a hintaszék...
A diákok poénnak és a professzor pukkasztásának szánták a dolgot, de tényleg rendkívüli dolgot vittek véghez!
A rendkívüli az ebben, hogy ha az ember elég kitartóan csinál valamit az életében, bármit képes elérni!!!
Még akár egy hintaszéket is meg tud enni :-)
Ez alapján viszont bátran kijelenthetem jó úton haladok a kitartásommal a cél felé!
Utolsó kommentek