Folyamatosan kívánom már hónapok óta, hogy valami nagyon komoly változást szeretnék az életembe. Ezalatt én titkon olyasmit reméltem, hogy a dj féle értelem ebédelni hív és aztán az oktogonon a házasságkötő teremben aznap összeházasodunk. Valami romantikus álmot kergettem, valami spontán, valami meglepő, valami ésszerűtlen, valami teljesen megőrült állapotot.
Jött is, csak pont az ellenkezője. Többszörös törés nem létező magánéletemben, rendkívül komoly anyagi károk, autófeltörés, telefonkártya megsemmisülés, nem is sorolom, mert kár leírni, hogy foszlott szét a semmibe a sok sok év alatt felépített szakmai életem (pótlás közben vagyok), szóródtak szét barátaim és milyen egészségügyi problémáim léptek fel. Mindeközben próbáltam győzködni magam, hogy nincs lejjebb, nincs lejjebb, nem tudok már elképzelni mást, ami megsemmisíthet. Valahogy az élet mindig tudott ilyet elképzelni és kivitelezni is.
Ezeket azért írom le, mert ma volt az utolsó csepp a pohárban, amikor azt mondtam, nem tudom már egyedül menedzselni az életem, vagy kompromisszumot kötök és valaki leveszi ezeket a terheket rólam vagy feladom. Ma kezdett igazán erősen lüktetni bennem az érzés, hogy milyen szinten vagyok egyedül, mennyire vágyom az átölelős érzésre, a megbízható, kiszámítható még ha nem is lángolós összetartozásra. Nem gondolom, hogy ezt nem erősítették fel a történtek, de alapvetően semmi mást nem akartam ma, csak annyit, hogy valaki szorosan öleljen egész nap és próbáljon biztatni, lelket öntsön belém és csak úgy minden nélkül szeressen.
Mindezek mellett megírom, hogy mégsem érzem magam E.T.-nek ebben a világban, mert olyan barátaim vannak, akik képesek kidumálni engem az elkeseredésből, képesek kicibálni a lakásból és valójában az ölelésük ér annyit, mint egy férfié, egy társé. Büszke vagyok a barátaimra, az odaadásukra, az önzetlenségükre, az aggódásukra, az érzésekre, melyektől újra egésznek érzem magam.
Köszönöm szépen!!!!
De hogy ez a post se maradjon párkereső mosoly nélkül, elküldöm kedves ismerősöm történetét. Férfiként kapta a levelet, amin napokig tele szájjal röhögött:
Szia Gábor!
Anci vagyok 44 éves , komoly társat kersek egyéletre.
2,5. éve hírtelen meghalt a családom .
Várom a válaszodat
szerteném ha összejönnénk mert én komolyan gondolom
puszi Anci
Csak, hogy lássátok, nem csak én nem találok társat, másnak sem könnyebb :D
Utolsó kommentek