Kérdeztétek, mik a hírek ideát?

Felültem megint a hullámvasútra. Jegyet nem vettem, de dobott az élet. Elkezdtem újra hinni abban, amiben már az sem hisz, aki hithű katolikusként él. Megint a fejembe vettem, hogy megmentek valamit, ami már el van temetve és annak hulláját már régen szétrágták a férgek. Teréz anya bennem él tovább, mert az elengedés annyira nehezen megy, hogy fájdalmat fájdalomra halmozok. 

Az élet igyekszik ilyen olyan pofonokkal segíteni és a szelet is igénybe venni, hogy utamba sodorjon kisebb nagyobb megerősítéseket.

Múlt héten a légiforgalmi irányítás egyik szereplője hívott vacsorázni és egy szakmai beszélgetésre. Sose titkoltam, hogy a föld csak egy dolog számomra, a valódi értéket a levegőben keresem. Ő is erre apellált, amikor érdeklődési körömön keresztül kövezett utat hozzám. Várat magára a döntésem, mert érdekel a levegő, de nem vagyok biztos abban, hogy ekkora áldozatot kéne hoznom az információkért :)

Kaptam meghívást randira állásbörzén, ahol kiállítóként 10 órás fixen felrakott mosollyal az arcomon akár megtévesztő is lehettem. Elutasítottam, jégkirálynőt játszottam.

Kaptam vacsora ajánlatot, cégesen elszórt névjegykártyákból. Hamvaiban elporladó eset marad, elzárkóztam.

Kaptam a social network bugyraiból tea time-ra felkérést. Ezt alapból hárítottam, de több levélváltás után egy fotóval és vicces levelekkel meggyőztek, hogy ez egy jó befektetés nekem. Találka jövő héten. 

A szél sodorja és hozza minden nap az áldozatokat, a lehetőségeket, a kérőket, a lelkes, kedves, arctalan vagy arcban jelenlévő szereplőket. Tudom, hogy így mutatja meg az élet, hogy van tovább csak nyissam ki a szemem és lássam ezt. Tegyek szememre esténkén kamillaborogatást és ne csak hátat fordítsak, de legyek újra kíváncsi, keressem újra azt akit eddig is kerestem és nyitott voltam. 

Bíztató minden, él, nyüzsög, pezseg a környezetem. Felveszem a ritmusuk és megrázom magam hamarosan mint a bolhás kutya, hogy élni tudjak az ébredező, bimbózó életteremben.