Az esetek legnagyobb részében váltok néhány szót telefonon azzal, akivel találkozni fogok. Nagyon ritkán előfordul, hogy nem sikerül. Ezért volt meglepetés, amikor bemutatkozott a páciensem. Nagyon magas, kedves, bájos, lányos hangon csicsergett. Kértem, hogy meséljen pár szót magáról. Egy nagy amerikai multinál értékesítő, informatikai területen. Két éve keresi a másik felét, akinek megtalálásáról fix elmélete van. Minden ember halad az élet által kijelölt úton és adott pontokon összetalálkozik egyénekkel, akik szintén a saját pályájukon haladnak végig. Ezek a találkozások vezetnek kapcsolatokhoz. A kereszteződést siettetni sem lehet és kikerülni sem. Amikor tudta, hogy mivel foglalkozom és érezte, hogy én nem leszek egy állomás az életében megkért, hogy függetlenül mindentől mondjam el mit gondolok róla. Néhány mondatban összegeztem az első benyomásaim, ami azért általában veszélyes, mert egy idegen embert nem elemezgetünk csak úgy. Gyanúsan kiegyensúlyozottnak tűnt, picit önmagára erőltetett békével. Elmesélte, hogy az érzései adják a döntései fő ütőerét. Bármivel kapcsolatban döntéshelyzetbe kerül, megkérdezi az eszét és az érzéseit. Reggelente fél órát tölt a belső hangokkal. Feltesz egy kérdést és arra a szívéből várja a választ, figyeli milyen érzések kerítik őt hatalmukba.
Alapvetően egy rendkívül intelligens ember, aki a materiális világot igyekszik kiegyensúlyozni spirituálisan. Keresi azt az embert, akit taníthat, akit tudásával támogathat, békét nyújthat neki és közösen haladhatnak tovább az úton. Nekem nagyon szende, szinte lagymatag életet adott volna egy ilyen
Utolsó kommentek