Szívem szerint mindenkit meglepnék valamivel, ha az utamba kerülne Karácsonyig. Annyi élményt, annyi emléket kaptam minden egyes embertől, hogy még azokért a dühös pillanatokért is hálát érzek, amikor csomókban téptem a hajam, hogy ilyen emberek levegőt vesznek a Föld felszínén.

Van néhány ember, aki belém égett, mint a skarlát betű. Nekik lapot küldök egy gondolattal, mert szeretném, ha éreznék, hogy kaptam tőlük valamit és amit tanultam rajtuk keresztül azt soha nem felejtem el. Több lettem, sokkal több. Tanultam és tanítottam. Nem tudok mindenkit megölelni és ezért könnybe lábad néha a szemem, de őszintén remélem, hogy én is egy lábnyom voltam az életükben.

Nem meghalni indulok és nem összegzem az életem, csak olyan mély melegséggel tölt el, hogy ilyen emberekkel találkozhattam, hogy tényleg meghatódok és sós könnyeket csal a szemembe ha rájuk gondolok. Felépítettem velük egy új életet. Telket vettek velem, hordták a téglát, húzták piszkos ruhában a falat, keverték a maltert.  Velem alkottak,  nekem teremtettek. A ház alapjai állnak és egyedül kell folytatnom a munkát!

Egyet még viszont tehetek, hogy mindenkinek elmondom, akivel nem találkozhatok, hogy hálát érzek értetek és sok szeretetet.