Ott egészen fönt, fejben, két év után jutottam el arra a pontra először, hogy határidőt szabok egy döntésemnek. Húztam halasztottam, mindig mástól tettem függővé azt az eseményt, hogy érzelmileg leválok arról, akivel közel 10 évet töltöttem együtt. Gyártottam az elméleteket, a megmagyarázás világbajnoka lettem ez alatt az idő alatt. Kényszeresen motoszkált bennem egy olyan gondolat magocska, hogy valamit még nem tettem meg. No a magocska kihajtott és szárba szökkent, ezért a vízválasztó esemény az lesz, hogy elutazom/zunk. Hamarosan egy hétre egy olyan körútra megyünk, amit az első percétől az utolsóig én szervezek. Kívánság Szent Antal márványkoporsójánál karácsony másnapján, romantikus 17.századi kastélyszállóban lakosztály, kényeztető luxus San Marinoban, az örök szerelem városa az év utolsó napján. Minden nap egy hangulattal van feltöltve, minden nap egy valódi tartalom.

Minden összeállt és mindent megteszek, hogy úgy érezzem, ha itt nem tudunk tiszta lapot húzni közösen az életre, akkor én tiszta lelkivilággal tudjak egyedül nekifutni a saját jövőmnek. Ne higyjem soha többé azt, hogy megoldatlan feladatok gyötörnek, ne higyjem, hogy még tudok tenni valamit és még szükségem van egy esélyre. Két évig hátráltatott és húzott vissza az, hogy még tehetnék valamit, még nem mondtam el valamit, még még még még...

Ez után az út után, amikor éjjel nappal együtt vagyok vele, amikor nem fejben kell logisztikáznom, elég csak éreznem a hatást, már nem fogom tudni azt mondani, hogy "de  ha...". Nem lesz több DE, mert vagy érzem őt, vagy nem.

Olyan letisztult lett minden, olyan egyszerűvé vált, olyan kézzelfogható már, hogy minden megváltozik. Napról napra erősödök, tér belém vissza valamilyen felsőbbrendű energia, ami tol előre. Az a fajta hátszél, amit akkor érzel, ha jó irányban haladsz. Két év is sok volt a sebek nyalogatására, de ez az indok már nem indok többé. A seb begyógyult, a fájdalmas ragasztószalag letépése az utolsó feladat. Fussunk neki...

Minden út végén van fény és van amikor az is fény, ha vége van egy történetnek. Nem akarom soha többé hibáztatni magam és nem akarom soha többé azt érezni, hogy tehettem volna még valamit, megmutathattam volna magamból még valamit, kimutathattam volna, hogy változtam, elmondhattam volna, hogy megbocsátok. Nem akarok több mondatot, amiben a ha szerepel és már látom a fényt az alagút végén :)