Van egy barátom, akiről egy sort sem írtam még ide, pedig megérdemelt volna eddig párat. Őt közel két éve ismerem egy "ragyogó" párkereső oldalról. Az első volt, akivel megismerkedtem. Az első, akivel hirtelen felindulásomból pótolni akartam az űrt és büszke nőiességem csitítani. Csöndes és halk botladozások után kiderült, sérült lelkem nem befogadóképes, bármi amit teszek, csak a fejem elásása a sivatagi homokba. Közel három  hónap esetlenség, de mégis hiánypótló időszak után feladtuk. Kimondtuk, hogy ebből sosem lesz kapcsolat, csak valamilyen viszony. Barátságot sem mondtunk volna akkor még rá.

Eltelt pár hónap, amíg megemésztettük egymást. Csöndben, egymásnak hátat fordítva éltük az életünket. Aztán egyszer felhívott és teszi ezt azóta is szinte minden reggel munkába menet. Megjelent az életünkben a bizalom, a törődés, a jóság, a gondoskodás, az örömszerzés és úgy, hogy azért a levegő mai napig vibrál. Már nem a férfi és a női töltéstől (bár tagadhatatlan, hogy az ő fejéből nem mosta ki az idő sebes sodrású folyója ezt a gondolatot), inkább személyiségünk két végletétől. A feladatom az volt vele, hogy toleráljak szélsőséges gondolatokat is és szeretettel fogadjak el olyasmit, amihez nincs elég bölcsességem.

Több közös utazásunk volt (Szíria, Olaszország) és van tervben a közeljövőben is.

Gyakran találkozunk, sokat beszélünk, szinte mindent tudunk egymásról.  Drukkolunk  ha  drukkolni kell a másikért és bízunk mindig abban a jelenségben, aki éppen kispajtásunkat boldogítja. Tudja, hogy a 2010-es esküvő számomra egy létező esemény. Többször ajánlotta már fel, ha dugába dőlnének terveim és november 31-ig nem tudom senki nevét leadni, a 30 nappal előbb bejelentendő esküvőmre, Ő a legnagyobb örömmel tesz eleget kívánságomnak. Eddig vihogtunk az ügyön, mert nem lehet komolyan venni egy baráti felajánlást egy ilyen ügyre. 

Ma azonban 100. alkalommal is őszinte megerősítését fejezte ki ezzel a mondatával kapcsolatban. Elmondta, hogy biztos benne, hogy én lelki társa lennék egy életen át. Tudom miért érzi ezt: olyasmit tolerálok neki barátként a személyiségében, amiket párként nem tennék meg és ennek köszönhetően szabadnak, őszintének, boldognak érzi magát velem és mellettem.

Ha máshogy nem, elvben már tudom kivitelezni céljaim és a fontos, hogy itt már én dönthetek élek e a lehetőséggel :)