Az élet sebesen halad. Ezt a nagy közhelyet csak azzal tudom igazolni, hogy a kutyám napról napra molettebb. Dagad mint egy spinakker.
Szóval hazatérve a tourról, elkezdtem élni a civilizációs életet. Kicsit megdöbbentem, amikor nem tudtam belépni a facebook oldalamra és el voltak olvasva az emailjeim is Ezek után hamar ment a megvilágosodás. Van aki nehezen viseli, hogy magánéletet építek. Mindent megtett a férfimúltam, hogy része lehessen azoknak a napoknak és birtokában legyen azoknak az élményeknek, melyeket átélek. Tény, hogy nem vettem fel telefont napokig, de ez alapján nem az jutna rögtön eszembe, hogy a hívott fél meghalt, balesete volt vagy bármilyen más katasztrofális vízió. Nem nyomoznék, nem borulnék ki, de csendesen én is aggódnék.
A személyes találkozás hasonló volt. Mindent felvonultatott, ami a palettán megtalálható. Érzelmi zsarolás, lelki nyomás, számonkérés, meghazudtolás, udvarlás, kényeztetés, bíztató fehérruhás jövőkép, kedvesség és minden jóféle is, ami még befért az eszöztárba. Szenzációs nyomás alatt voltam, ami nem feltétlenül hatott meg, mert stabilnak éreztem magam és volt viszonyítási alapom. Vannak friss élmények, amelyek még nem bizonytalanítanak el, ami még nem engedi, hogy a múltba, mint lehetőségbe kacsintcsak bele.
Az ex felveszi a kesztyűt és már láthatóan elkezdett igyekezni, látva, hogy átléptem a határt, ami őt is biztonságban tartotta eddig. Nem sok választ el egy valódi kapcsolattól, amiről tudja, hogy én komolyan gondolom az ilyesmit.
Utolsó kommentek