Reggelizek (olajbogyó, mozzarella és tönkölybúzakenyér), közben pedig frissítem az életem is. Az élet már másodjára sodorta az utamba Szamaras Attilát. Szamaras, mert mindig fotó alapján maradnak meg a fejemben az emberek, és ő a főoldalán egy szamarat simogat.

Háromszor próbáltunk meg találkozni, eredménytelenül. Teameghívás, moziprogram és talán kávé volt, amiből nem vettük ki a részünk. 2:1re vezetett meghívás ügyben. Mivel a fixált programokat lemondtam, elnevezett szellemnek.

Vasárnap moziba voltam, után zörgött. Beszélgettünk és mondta, hogy este ismét utazik. Szófia, aztán a héten még Párizs. Regionális pozícióban dolgozik, ezért elég sokat van távol, de ha ráérek esetleg ugorjak fel most. Valójában útba esett a lakása és ugyan nem készültem semmi hasonlóra, bátran rávágtam, hogy ok, hamarosan érkezem. Beestem. Mozi után, lazán, szabadon, minden mindegy alapon. Ahogy már tőlem megszokhattátok. Kedves, otthonos, igényes, stílusos kislakás.

Ami info tényszerűen. Jobban néz ki, mint a fotókon. Szeret motorozni, kétszer elvált és közel áll hozzá a vidéki hangulat. De miért vált el kétszer? Erre fényt kell derítenem :)

Azóta is ír, megérkezett ma reggel Szófiába, ahonnan üdvözletét küldi, érdeklődik, gondol a kutyámra (pirospötty) és figyel arra, amit megosztok vele.

Nos, utazás közben kapom a napi verseket, ami bizonyíték arra, miért írta le magát szó szerint ő is:

1. Szófiából: