Azt hittem tanultam az előző esetből és bár megfogadtam azonnal megírom a találkozókot, most is eltelt két hét.

Szóval elindultunk a városligeti körre. Nem unjátok még ugye? Hamarosan vége a zöld délutánoknak, mert jön a hideg, akkor már kreatívabb leszek ezügyben is :)

Rögtön ott volt egy vibrálás, de feszültséggel teli. Aztán csönd. Én ugye nem bírom a csöndet és ezt ki is fejtettem, hogy egy idegen mellett frusztrál a hallgatás. Egy társ mellett napokig el tudok üldögélni, mert az egy békés megnyugvás. Egy E.T-vel viszont zavaró. Ezért kérdezgetni kezdtem és hamarosan jeleztem is, hogy nem szívesen dolgozom már munkaidő után, úgyhogy legyen kedves megkímélni ettől a sok kérdéstől és beszéljen magáról.

Így jött be a képbe a buddhizmus, mint téma. Ennek rajongója, elkötelezett követője. A mikéntjére rákérdezve azt a választ kaptam, hogy ő nem tudta elfogadni azt, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten, ez a kereszténységi eszme távol áll tőle, ezért keresett mást, amiben megtalálja életcélját. Nem titkoltam, hogy számomra minden útkeresés a belső bizonytalansággal függ össze és ő számomra egyértelműen azt tükrözi, hogy nincs harmóniában önmagával és ez lesüt róla. Hogy honnan veszem a bátorságot, hogy ítélkezzek embereken percek után? Nemtudom és nem is akarom. Biztos túl nagy az egom :)

Ellenkezett az üggyel sokáig én meg ráhagytam. Hamar kiderítettük, hogy belátható időn belül kinyírnánk egymást, mert az ő befelé forduló nyugalma és az én zizegésem, pezsgésem, mint a tűz és a víz. Már 15 perc után fáradt volt mellettem. Egyértelmű volt és kerek perec meg is mondtam, hogy én az ilyen jellemekkel jóbarátságban tudok lenni, mert néha erőt ad a lelki stabilitásuk, a kiegyensúlyozottságuk, de amúgy a hétköznapokban felőröl a semmittevésük.

Elváltunk és este felhívott, hogy milyen igazam van és tényleg rendezetlen a lelke és tényleg keres valamit, de soha nem hitte volna, hogy látszik rajta, hogy nem teljes meggyőződéssel éli át a tanokat és kötelezi el magát.