Ma találkoztam egy magyar "felsővezető" kaszthoz tartozó sráccal. Apától megörökölt cégben vezeti az alkalmazottakat. Amikor rákérdeztem milyen a munkaideje, tipikus választ kaptam: bent kell lenni, nehogy a galambok széthordják a céget. Saját csapdájának fogságában él.
Magyarországon dívik a felsővezetősdi, legyen annak akár egy üres halmaz is a háttere. Státuszország vagyunk, státuszemberekkel, tipikus magyar mentalitással!
Biztos vagyok benne, hogy valamilyen sérülése is van, mert a beszéde nagyon szaggatott, ritmustalan volt és a járásán is megmutatkoztak koordinációs problémák (csak odafigyeléssel észrevehető).
Ha a kihallgatás szót használom nem mondtam semmit. Összefüggéstelen kérdéssora kellett válaszolnom. Hová járok szórakozni? Milyen zenét szeretek? Kikkel járok? Mondtam neki, hogy én nagyon szívesen elmegyek egyedül is, mert nem a társaság befolyásol alapvetően, hanem a zene. Gondolok egyet, beülök az autóba éjszaka és megyek. Kérdés: Milyen autód van? Nem akarok én mindenáron a kákán is csomót keresni, de vissza is kérdeztem, mi köze annak hogy hová járok szórakozni ahhoz, hogy milyen autóval érkezem oda? Tudom, tudom, ha valaki nem szimpatikus elsőre, azt leírom és azonnal igazolni próbálom magam a kérdéseimmel.
Itt nem feltétlenül ebbe az irányba tereltem magam, mert kíváncsi voltam, ha már idő van benne legyen eredménye.
Tudsz főzni. -Tudok.
Jól? -Jól.
Sütit tudsz sütni? - Tudok.
Szoktál? - Szoktam.
Magadra is főzöl? - Igen.
Sütsz is? - Igen, bár mivel lisztet és cukrot alig eszem, ezért ritkán.
Ez a velős beszélgetés prezentálta aztán, hogy értékrendje szerint konzervatív kategória. Szerinte, ha egy nő bár szép, de nem tud főzni, akkor csak ideig-óráig működhet a kapcsolat, mert a sex, csak rövid távon fogja összetartani. Véleménye szerint, kivétel nélkül minden férfit a hasán keresztül lehet megfogni, mondjon bárki, bármit ez tény.
Kértem, hogy saját szemszögén keresztül mondja el, mit vár el egy első találkozón valakitől. Engem értelmesnek és ápoltnak nyilvánított, szerinte fogunk tudni még találkozni. Meg is hívott szusizni, hogy ismerkedhessünk. Igyekeztem elég távolságtartóan, de udvariasan viselkedni, már már modorosan, ezért váltottam inkább arra, hogy ne magamról kelljen beszélni, hanem róla, a látásmódjáról informálódjak.
Nem vehette a lapot, mert 10 perc múlva felhívott, hogy mikor találkozzunk legközelebb. Őszinte voltam: a mi életünk párhuzamosan fut tovább és soha nem ér majd össze!
Magyarországon dívik a felsővezetősdi, legyen annak akár egy üres halmaz is a háttere. Státuszország vagyunk, státuszemberekkel, tipikus magyar mentalitással!
Biztos vagyok benne, hogy valamilyen sérülése is van, mert a beszéde nagyon szaggatott, ritmustalan volt és a járásán is megmutatkoztak koordinációs problémák (csak odafigyeléssel észrevehető).
Ha a kihallgatás szót használom nem mondtam semmit. Összefüggéstelen kérdéssora kellett válaszolnom. Hová járok szórakozni? Milyen zenét szeretek? Kikkel járok? Mondtam neki, hogy én nagyon szívesen elmegyek egyedül is, mert nem a társaság befolyásol alapvetően, hanem a zene. Gondolok egyet, beülök az autóba éjszaka és megyek. Kérdés: Milyen autód van? Nem akarok én mindenáron a kákán is csomót keresni, de vissza is kérdeztem, mi köze annak hogy hová járok szórakozni ahhoz, hogy milyen autóval érkezem oda? Tudom, tudom, ha valaki nem szimpatikus elsőre, azt leírom és azonnal igazolni próbálom magam a kérdéseimmel.
Itt nem feltétlenül ebbe az irányba tereltem magam, mert kíváncsi voltam, ha már idő van benne legyen eredménye.
Tudsz főzni. -Tudok.
Jól? -Jól.
Sütit tudsz sütni? - Tudok.
Szoktál? - Szoktam.
Magadra is főzöl? - Igen.
Sütsz is? - Igen, bár mivel lisztet és cukrot alig eszem, ezért ritkán.
Ez a velős beszélgetés prezentálta aztán, hogy értékrendje szerint konzervatív kategória. Szerinte, ha egy nő bár szép, de nem tud főzni, akkor csak ideig-óráig működhet a kapcsolat, mert a sex, csak rövid távon fogja összetartani. Véleménye szerint, kivétel nélkül minden férfit a hasán keresztül lehet megfogni, mondjon bárki, bármit ez tény.
Kértem, hogy saját szemszögén keresztül mondja el, mit vár el egy első találkozón valakitől. Engem értelmesnek és ápoltnak nyilvánított, szerinte fogunk tudni még találkozni. Meg is hívott szusizni, hogy ismerkedhessünk. Igyekeztem elég távolságtartóan, de udvariasan viselkedni, már már modorosan, ezért váltottam inkább arra, hogy ne magamról kelljen beszélni, hanem róla, a látásmódjáról informálódjak.
Nem vehette a lapot, mert 10 perc múlva felhívott, hogy mikor találkozzunk legközelebb. Őszinte voltam: a mi életünk párhuzamosan fut tovább és soha nem ér majd össze!
Utolsó kommentek