Haladtam, időben előre. Minden találkozó után enyhén letörve, minden új előtt optimizmussal felvértezve.

Itt készültem, kértem plusz fotokat emailen és mindent tudni akartam. Nos, meg is kaptam egy teljes portfóliót, amiből kiderült, hogy ez már előre össze van válogatva, öltönyben, rövidnadrágban, mosollyal, komolyan, étkezés közben, nyaralunk, sportolunk, mindenhogy.
A portfólió mutatós volt ugyan, de magában rejtette, hogy a páciens ipari szinten randizik. Munkája miatt járta az országot, ezért két lakhelye is volt. Egyik Pesten, ha úgy alakult, hogy átutazott keletről-nyugatra, délről-északra, akkor legyen itt is bázisa. Vasárnap délután volt a coffe time.
Kért sminket, nőcis ruhát, randis megjelenést, csábító hozzáállást. Ez nálam biztosítékkiverő funkció, uh farmer póló kombinációban megjelentem a helyszínen.

Úgy tűnt elégedett. Önmagával, értékeivel tisztában lévő egyén, aki külsejére nagyobb hangsúlyt helyezett, mint amennyi számomra elég. Pont ezt várta el tőlem is. Elmondása szerint ugyan csalódni nem csalódott, de nekem ez a Krétakörös hozzáállás távoli. Eszem ágában sincs egy olyan találkozón jelen lenni, ahol férfiak azt várják, hogy elcsábítsák őket. Ez már az X. találkozó, ahol valaki meggyőződik arról, hogy egyáltalán el akarja-e csábítani a lehetőséget.

Ugyan beszéltünk újabb programról, de az élet megoldotta és nem került rá sor.