Adós vagyok egy múlt heti nekifutással. Egy eseménydús nap majdnem végén volt a találkozónk. Én a randi után tovább terveztem magam egy társaságba, ezért felajánlotta, hogy értem jön és így nem kell vezetnem. Alacsony lény, magassarkon ez már picit zavaró is volt. Csacsogó, nyitott, optimista, szeleburdi, sportos, bolondos lovag. 

Elképesztően folyékony három órát töltöttünk együtt. Egyetlen témára haraptam rá, a szakítás, a sport, a kutya és a többi után. Az egyház. Mélyen hivő, katolikus srác, rendszeres templom programmal.

Kiváncsi voltam néhány elméletére azzal kapcsolatban, hogy Isten bünteti-e az embert? Látványosan nyitott volt mindaddig rám, amíg a szentekről, a papokról, dogmákról beszélgettünk. Aztán feltette a kérdést, mi a véleményem a rendszeres templomlátogatásról? 

Az én álláspontom az, hogy Isten nem a templomban lakik, ezért ha beszélni akarok vele, bárhol, bármikor, megteszem. Nem kell rapportra mennem jó messzire, hogy fogadni tudjon és meghallgasson. Ez már nem tetszett annyira. Hátra is dőlt. Ezután még magyarázatot is adtam, hogy a szertartásos kötöttségek nem állnak közel hozzám és szerintem a hit, pontosan az, amit mindenkinek saját egyénisége szerint kell testreszabnia, hogy hatékonyan tudja működtetni a rendszert.

Elbúcsúztunk... aztán kaptam egy sms-t, hogy küldjem el az email címem. Nincs jövőkép, egyértelmű volt, de vajon miért volt szüksége az email címemre? :)