Új bányába járok dolgozni, sokak legnagyobb örömére. Egyenlőre még csak részmunkaidős vagyok, de ehhez a munkához kitartás kell, úgyhogy lassan felveszem a ritmust és beugrok a mélybe. 

A bányában 5 kollégának írtam levelet, akik közül egy válaszlevélben jelezte, hogy ő már a fény felé tart és lent megismert valakit, akivel felmondtak és kilépnek a szabad levegőre. Úgy látszik kapnom kellett rögtön egy bíztató jelet :)

Érdemes tudni, hogy az arctalanság leple alatt csekkoltam be a rendszerbe. Akiknek írtam, jeleztem, hogy képet küldök vagy egy két hálózatnak én is áldozata vagyok és ha keresnek megtalálnak a nagy "könyvben".

Az eredmény egy intelligens, szépérzékkel gazdagon megáldott, ebtartó értelmiségi. Sok üzenet falon és telefonon keresztül. Tökéletes összhatás. Igényes, stílusos fotók az arckönyvben, azonos sport, azonos kedvencek. Feltámadt a másik felem. Helyesírási hibák nélküli cinkos üzenetek, figyelmes ébresztők és békés altatók. 

 Egy pillanatig azt hittem lenyúlja a módszerem. Vérprofi a srác. Randi szombat reggel 10kor, egy kutyasétáltatás leple alá bujtatva. Szegény kutyákra mindent rá lehet fogni. Ott voltam, vörös orral, kinyomott pattanással, vérben forgó szemekkel. Alapvetően nem vagyok megveszve, de a nátha mindenáron jelen akart velem lenni a randin. Ennek ellenére a hajam megmostam és ragyogó almazöld kabátot vettem, hogy élőnek tűnjek. 

Kezében szilváspapucs és bodzatea. Én sem most keltem, tudom hogy megy ez. Séta a szigeten, finom, édes reggelivel, teával. Végig kérdezett és hagyta hogy beszéljek. Nem keveset, sokat. Pengeéles értelmével, okos kérdéseivel nem adott teret annak, hogy azon gondolkodjak mi hiányzik a tökéletességhez.

Már már zavart, hogy alig tudtam kérdezni és gondolkodni. Ügyes! A kreativitás plusz kettő, a kaja plusz három, az érdeklődés plusz 4 pontot eredményezett. Valami mégis sebesnek bizonyult. Nem volt véres, csak átütött a gézlapokon a vér színe, hogy alatta viszont baj van.  A sapkája, nem volt férfias a sapkája. A kákán van csomó, csak meg kell ta

lálni. A kérdései betaláltak, az értelme magasabb rendből származik, csak a benyomás nem csinált ki. Még azt is le merem írni, hogy túlérzékeny, de bármilyen kétségem ellenére is, látni akarom sapka nélkül és tudni akarom, hogy a lénye, aki megérint, ebben a testben kapott szállást. Valami van benne. A barátőim szerint az esély mindig a második találkozás, mert elsőre nem esélyt adsz, csak reménykedsz. Nem vagyok Fűrész módjára igazságosztó, de ha Ő is úgy érezte, hogy megismétlhető jelenség vagyok, tombolázok neki még egy kört.