Azt gondoltam, majd jól leülök ide a gép elé és dől belőlem a mondanivaló. Itt üldögélek egy ideje, de fogalmam sincs, hogy kéne tisztán átadnom azt, ami még bennem is egy katyvaz.
Milyen volt az út? Rendkívüli. Egy minizarándoklat, ahol egységben lehettem önmagammal. Élveztem minden percét és rengeteg felismerést hozott nap mint nap. Olyasmit tapasztaltam meg, amiről úgy gondoltam, csak a bölcs embereknek adatik meg. A megbocsátás és az elfogadás tudományát. Pontosan két év után átléptem azt a pontot, amikor letettem a múltat. Be a helyére, a tapasztalatok dobozába a tanulságok és a fejlődés kulcsával bezárva.
Az együtt töltött idő békés és harmonikus volt. Nem perzselt és nem égetett fel minden száraz gazt maga körül, de a nyugalom és az összetartozás érzését csillantotta fel előttem. Azt a lelki egyensúlyt, amikor a kiszámíthatóság hintaszékében ringatózva, belesimulsz az életbe és együtt ringatózol vele. Nem téped szét magad, nem hozol véres áldozatokat a szerelem oltárán nap mint nap, csak ott legbelül mélyen érzed, hogy a helyeden vagy.
Az első napokban néhány órára a csalódottság érzése karcolta magát lelkembe. Mégis mit hittem, hogy két év után újra izzó parázson járok majd és megéget? Azt hittem, hogy az érzelmek etetésére elég a nosztalgia vacsora? Teljesen kizárt, ezért ez a gondolat pár óra alatt gyorsan beérett, elrohadt és az enyészeté lett. Miután kétségektől mentesen megéltem minden nap, minden óráját és percét és csak hagytam a pillanatnak, hogy utat találjon magának bennem, minden kisimult. Minden perc teljességgel telt és a kézenfogás érintésének hatalma nem lett egy misztérium, egy elvárás, egy tovább gondolkodás, az érintés egyetlen jó érzés volt ott, akkor és úgy, ahogy jólesett.
Hogy foglaljam össze az eredményt? Mit hozott az út? Felismeréseket és kérdéseket. A tudatot, hogy van valaki, akivel leélhető egy élet a legnagyobb harmóniában és a kérdést, hogy 10 év után elvárható-e egy kapcsolattól a lángolás? Vajon szenvedély nélkül van-e valódi boldogság? Vajon hiányozna-e még valaha a mindent elsöprő izgalom? Vajon megváltozik-e az ember értékrendje az idővel? Vajon más férfival is idejutna-e a kapcsolatom 10 év után? Az életkor vagy a kapcsolat hossza idézi elő az értékrendváltozást? Hasonló kérdéseket tettem fel magamnak egy rövid ideig, de válasz nélkül hagytam és úgy döntöttem, hogy nem okoskodok a semmin, hiszen nem ezek a válaszok fogják befolyásolni a jövőmet, csak és kizárólag az, hogy én mit érzek.
Majd föntről súgnak ha már kevés leszek :)
Utolsó kommentek