Sokat papoltam az érzésekről és nem hiába. Azóta arra hagyatkozom, amit súgnak a szányas kis fehérek. Ha valamivel kapcsolatban nem tölt el jó érzés, nem csinálom, nem megyek szembe a lelkemmel. Ha egy információra melegséget érzek, azt helyén kezelem. Épp ezért mindennap komoly sportteljesítményeket érek el.

Ezt éreztem arra is, hogy elhagyjam egy időre az országot. Hezitáltam kb. 4.5 percet, aztán megírtam a levelet a wwoof-nek, hogy támogassnak abban, hogy Nepálban elefántokat etethessek. Imádom az állatokat és 11 éve vágyom arra, hogy  Nepálban éljek. Van egy szervezet, aki támogatja a világutazókat és munkáért cserébe szállást, étkezést biztosítanak.

Ma a levél elment és megpályáztam. Tudom, hogy aki olvas drukkol nekem és akarja, hogy elérjem a céljaim. Nem kérek sokat, csak hogy az legyen a jövő, ami leginkább segít nekem. Ha nyernem kell, nyerjek, ha nem akkor elfogadjam, hogy itthon van dolgom.

Ha itthon maradok, megígérem, hogy szerzek alanyokat ;) Ja mellékszál, hogy a tv-s producer srác a szigetről azóta is vacsoráért esdekel, talán kap rá esélyt :)