Pár nap múlva lesz pontosan másfél éve annak,hogy durcásan összepakoltam és becsaptam magam mögött az ajtót. Az élet szele, hol jobbra hol balra sodort. Másfél év alatt, összesen három egybefüggő hetet tudok felvonultatni, amíg nem találkoztam az élettől megkapott feladatommal és pusztán néhány napot, amire azt tudom mondani, hogy nem volt váltottunk sms-t vagy nem beszéltünk. Mindig érzelmeim kesze-kusza viharában álltam és másfél év alatt meggyőződve egyszer sem tudtam kijelenteni, hogy én bizony nemcsak fizikailag, de érzelmileg is elszakadtam 10 évem felétől. Ahogy csillapodtak az indulataim, ahogy bölcsebbé és érettebbé váltam, úgy jöttem rá, hogy a lelked mindig jobban tud mindent, mint az eszed és ha valaki fontos számodra, nem fogod tudni ésszel leradírozni életed könyvecskéjének lapjairól.

Kerestük egymással a kapcsolatot és mivel ő is elfoglalt volt munkája miatt az utóbbi időben és én is, egyre jobban hiányoztunk egymás számára. Egyre inkább nemcsak éreztük, de fel is fogtuk, hogy nem fog ez menni egymás nélkül. Megbeszéltünk egy közös hétvégét, amire most került sor. Alkalmat kerestünk arra, hogy megbeszéljük azokat a dolgokat, amelyek a szőnyeg alatt lapultak.

Termálba mentünk, kirándultunk, egy világhírű zarándokhelyen liturgiát hallgattunk (amire már évek óta kíváncsi) és alig beszélgettünk mindeközben magunkról. Néha órákig csöndben voltunk, elég volt maga a fizikai közelség. Elég volt hozzáérni egy pillanatra és elég volt, ahogy rám nézett. Nem akartam én már mélységes lelki bugyrokba alászállni. Finomakat ettünk és alig alig került szóba bármi, ami a jövőre vonatkozna.

Hazafelé az autóban néhány mondat elhangzott, hogy az utazás célja mégis teljesítve legyen. Megkapargatva a problémákat, ami leginkább a toleranciára vonatkozott, egymás gyengeségeinek elfogadására. Fontos nekem és éreztem a jövőmet vele, ahogy ott ültem az autóban, ahogy séta közben fogta a kezem, ahogy alvás közben átdobta rajtam a karját. Vannak lelkek, akik együtt jöhettek a földre és amíg itt vannak rendületlenül keresik egymás közelségét. Valami ilyesmit érzek, valami szétszakítottságot nélküle és egységet mellette.

Higyjétek el, ezt ugyanazzal az agyammal írom és nem vettem részt semmilyen beavatkozáson :)