Nem sok emberrel maradtam kapcsolatban, de az értékes személyiségeket nem engedtem ki karmaim közül.

Los Angeles fél évre újra a sokcsillagos földrészre utazott, de már magával vitte itthon, tavaly nyáron beszerzett üdvöskéjét. Amikor hazatért találkoztunk és boldogan mesélte, hogy azóta is együtt van a cicamiccel. Nem láttam a szemében a szenvedélyt, de pontosan tudom, hogy sokáig keresett és végre talált egy olyan lényt, akivel kompromisszumot valószínűleg nem kellett kötnie (sose volt arról híres), mégsem lángol a tűz a kondér alatt.

Hajós Gáborommal is beszélek, társa nem lett, világi élete viszont igen. Teljes elfoglaltságban szenved, 15 verseny van idén kitűzve a balatonon, sok sok fesztivál és lakásfelújítás. Tartalmas, szabad életébe nem lépett még be a menyország földi helytartója, de be fog, mert nagyon megérdemli és tudom, hogy nagyon nagy örömet fog okozni valakinek, akit nap mint nap megnevettet majd.

Törülközős kiskomámat is dobálja a szél, néha szerelembe esik, aztán a mélységekbe zuhan. Elméleti filozófus, bár tökéletesen tudja milyen a tökéletes kapcsolat és hogyan, mitől működik az élet, mégsem láttam egy percig sem, hogy mindezt képes volt kivitelezni is.

Chandler mókus megcsinálta. Neki bejött az élet. Nagyon hamar összeköltözött egy macimókussal és úgy tudom rendben az élet. Igaz is megzörgetem a napokban, hogy van mostanában.

Az egy cipőben című bejegyzés alanya kibékült a régi társsal és tanulságos történetet mesélt nekem a visszatalálás lassú-lassú folyamatáról. Pár hetente váltunk telefont. Mindig meglep az érdeklődése és, hogy mennyire figyelmesen számon tartja, mikor mi történik velem.

A dj ördög sem horgonyzott le és nem is fog a következő 6-8 hónapban, arra mérget innék. Jön a nyár. Kéthetente váltunk egy vicces sms-t és az alapokat tudjuk a másikról, viszont ennyiben ki is merül a létünk egymás felé. Ott maradt valami kíváncsiság, a megismerhetetlenség. A virtuális világban követem a munkásságát, tudom mikor ,hol ,mit "ad elő". Egyszer egy partyn összefutottunk, jólesett beszélni vele, jó volt látni. Aztán hazafelé menet felhívott, de már hiába. Nem mozgat tovább. Vele szemben, mint emberrel tisztelet érzek és egy példamutató életet látok, valakit, aki kihasználja a nap minden percét teremtésre.

Virtuális barátom is párkapcsolatban él már. Boldog, ami örömmel tölt el. Láttam róluk fotókat és tényleg nem hiába várta a megérdemelt társat.

Az operatőr ismerős is belányozott pár hete. Egyszer annyit mondott nekem, hogy én biztosan nem akarok szerelmes lenni, mert ha akarnék, már megtehettem volna. Mindenesetre ő is sokáig ténfergett az élet viharában. Futottunk idén még két mozikört, de lehiggadva sem éreztem az ütőerem. Úgyhogy őt is a "mást talált" sorba kell állítanom.

Jó lenne szervezni egy focimeccset a nyert és a nyeretlen kategóriában :)

Nem tudok konklúziót levonni. Akinél nem kopogtatott az élet, úgy látom, hogy a szabadság feladása bújkál mögötte. Nem akarom és nem is tudom megfejteni mások életét, de tény, hogy minél régebben él úgy valaki, hogy nem kell alkalmazkodnia, annál nehezebb valakit elfogadni és beengedni az életünkbe. Képes vagyok kijelenteni, hogy a jövőben, ennek a másfél évnek köszönhetően sok sok mindenben nem engednék már, mert az értékrendben átalakult és abban a formában úgy látom meg is szilárdult.

Jöhet a nyár, jöhet a szerelem :)