Napok óta gondolkodom a visszatérésen. Olyan lettem lélekben, mint a főnixmadár.

Pasikkal ugyan nem ismerkedtem meg, nem volt flört, nem volt izgalom, de  szörnyülködés és kiborulás sem.

Kicsit eltávolodtam a problémáimtól. Elutaztam először és elutaztam másodszor is. Szerencsésen alakultak a dolgaim, mert harmadszor is elutaztam volna, de vulkánka ebben nem támogatott. Kezdem úgy gondolkodni, hogy másfél év után valami nagy változás fog történni. Kezdek megnyugodni, nem üldözöm az emberem, töröltem magam a kedvenc virtuális világomból, nem vagyok már rácsavarodva a megoldásra. Máfél év kellett a lelkibékémig.

Hiányzik az írás, úgyhogy életkém folytatásával visszatérek :)