Novemberben kezdett betelni a pohár és úgy döntöttem leveszem a fotóm a híres toborzó site-ról. Közel másfél hónapig nem is volt más, csak a csönd. Békés lelkiéletet éltem és egy dologban voltam igazán biztos, hogy nincs idegrendszerem nekifutni a karácsonyi veszedelemnek.
Érzelmileg labilisnak éreztem az ünnepek talaját, ezért kitaláltam, hogy elhagyom az országot. Nagyon spontán volt a teljes utazás, mert semmit nem tudtam biztosan, csak annyit, hogy el innen. Importom előtt egy hétre még szüleimhez mentem vidékre, de előtte kezemben akartam tudni a biztos lelépés zálogát. Órák alatt derült ki, hogy Szíriába megyek, ami elég melegnek és vadviláginak tűnt ahhoz, hogy minden igényem kielégítse. Fizikai és érzelmi távollétre vágytam.
Mit kell tudni a szír férfiakról? Nos, meglepő dologra bukkantam. Gyerekekként szabályos vonásokkal, szép, karakteres arccal rendelkeznek és az évek előrehaladtával fokozatosan válnak kiábrándítóvá. Az idősebbek olyan elképesztően és tisztán barátságosak, hogy azt a fajta önzetlenséget inkább tapasztalni kell, mint írni róla. Volt, hogy teáztam asztalkámnál egy kávézóban és a szomszéd helyi fiú átküldetett az ebédjéből kóstolót és csak kedvesen mosolygott hozzá. Az arab világból annyiban lógnak ki, hogy nem épülnek rá a turizmusra, az állam nem is támogatja. Emiatt pedig tisztelettel bánnak mindenkivel, aki nyitott rájuk.
Az út célja a lelkibéke helyrebillenése volt, de nem teljesült maximálisan, mert ez volt az első hosszabb utam, fájdalmas szakításom óta. Gyakran mászkált a fejemben a gondolat, hogy milyenek voltak a közösen szervezett nyaralások, csavargások. Mi lenne ha....
Mindenből át kell élni az "először nélküle" szituációt és ez az út némiképp ilyen volt...
Utolsó kommentek