Van a lakásban egy szekrény, ahová az emlékruhatár vándorol. A régi emberem nagyon sokat törődött azzal, hogy ha valamiről nem tudok lemondani, akkor azt hazavihessem. Persze mértékkel és normális keretek között, de azért igyekezett örömet okozni. Mai napig pakolgatom A-ból B-be azokat a ruhákat, amelyeket a legelső vásárlásunk során kaptam tőle és azt a levendula lila melltartót, ami az első karácsonyi ajándéka volt a Women Secret-ből.

A ruhák nagy részére rá sem tudok már nézni, nemhogy felvegyem. Rosszabb mint a fotók. Ahogy hozzáérek feltöltődök azokkal a pillanatokkal, amelyet átéltek velem és bennük maradtak, függetlenül minden vegyszertől.

Fejembe vettem, hogy nem akarom látni ezeket a rokonokon és elajándékozni sincs lelkivilágom. Azt találtam ki, hogy ezzel fogom megtámogatni stílusváltásom és pénzt csinálok belőle. Tegnap beborította a lakást az elmúlt 10 évem. Annak ellenére, hogy folyamatosan szabadulok meg dolgoktól, még mindig úgy éreztem, megfulladok a látványtól is. Több percig tartottam az ujjaim között egy-egy darabot, emlékezve a vacsora ízére, a padlizsán színű rövid hajamra. Volt amikor a születésnapom éltem át újra, volt amikor egy esti szórakozás támadt fel a lábamban. Átjött a szomszédom és elképedve hallgatta a történeteket, szinte maga előtt látta az eseményeket, ahogy egyes darabokra pontosan emlékeztem és minden érzést, minden eseményt át tudtam adni.

Fotózgatni kezdtem. Aztán némelyik hol visszamászott a szekrénybe, hol becsukott szemmel, vasakarattal újra eladósorba került, ez pedig egyes portékáknál többször meg is ismétlődött. Ami fájdalmat okozott és nehéznek találtam a szakítást felajánlottam a ruhának egy búcsúkört velem. Ma is elhoztam magamon egyet, hogy levegőzzön egy nagyot és utoljára érezze kisgazdáját. Mennie kell. Alapvetően semmilyen emléket nem hoztam el közös életünkből csak a ruháim. Bennük volt minden. A színkavalkád tökéletesen reprodukálta régi önmagam. A narancs, a pink, a citrom, a zöld minden árnyalata átszínezte a szobát.

Nem érzelgősködtem egy pillanatig sem, mert célom volt a vendettával. A feléig jutottam kb. 100 ruha kerül ki a világba a napokban és a feltöltést majd folytatom.

Új energiákat akarok, új ruhákat feltölteni élettel. Letisztult egyéniséget és egy külsőségekben is megnyilvánuló változást, ami tükrözi az egyéniségem és a lelkem formálódását.