Nem titok már egy ideje, hogy lustaságom és önzésem új távlatokat nyitott a randizás fogalmának.
Csak az a jól sikerült találkozó, ahol mindenki jól jár. Nyert ügye van a kutyámnak, mert sétál, fut, szalad, rohan. Nyertem én, mert nem kell külön beiktatnom a randit és külön programnak a kutyát, sőt munka után édes a Városliget. Az alanynak is nyert ügye van, mert a feltételekhez alkalmazkodva gyakorlatilag velem bármikor lehet találkozni.
Már a telefonban tudtam, hogy ez egy post erejéig hasznosítható 30 perc lesz. Érdekes, már már akcentushoz hasonlító kiejtés. Hasitasi a hóna alatt, alacsony, szemüveges, szép barna bőrű, értelmes szemét üveglencsék alá rejtő homo erectus.
Nem bírom, ki hogy a széjjelrágott csontot a szájába ne dugjam és meg ne kérdezzem, hogy miért és mióta keres társat és természetesen milyen tapasztalatokkal áldotta őt meg a virtuális világ.
28 éveske, kalitkából szabadult sas lelke (ahogy ő fogalmaz) és két hete keresi Őt. A fiatalokkal gond van, mert pénzcentrikus, bulivadász népség, éretlenek, felszínesek és nem akar ő még családot most azonnal, de vannak tervei és úgy tűnik a korosztályában lévő hölgyek ezt nem osztják.
Pontosan tudja, hogy kell bánni az oroszlánokkal, mert édesapja is az és évek óta mást sem tesz, csak gyakorolja és gyakorolja az együttműködést vele. Családi cégben dolgozik, nem fejezte be tanulmányait. Szorgalmas, rendes, becsületes fiú, aki egyszer beleült egy jó sportkocsiba, erről készült egy jó kép és ez meg is jelent az RV-n. Nem ám itt a baj, mert ez jelenség. Self-marketingnek hívják. A baj az, hogy elsődleges problémájaként azt említi, hogy nem adják önmagukat az emberek a reglapjukon, nem azonosíthatóak be fotó alapján és más képekkel prezentálják a valóságot. No hát az az igazság, a deákné sem jobb a vásznánál :)
Picit úgy éreztem este, amikor hazaértem, hogy erőt, energiát kell ebbe tennem és a poénra vett párkeresésből most már egy kicsit komolyabb projectet varázsolni. Egy incifincit részletesebb személyiségképet írni, vagy akár egy kérdéssort és következetesen ugyanazokat kérdezni mindenkitől. Elragadott a hév, hogy mennyi jó pszichológiai nyersanyag rohangál a világban és milyen komoly lehetőség lenne arra, hogy ezekre vetítve valamilyen elemzést készíthessek.
Ami egészen biztos, a találkozók alapján rájöttem hiányosságaimra, képezni fogom magam emberismeretből és ezt bizony mondom néktek, hasznosítani is szeretném :D
Csak az a jól sikerült találkozó, ahol mindenki jól jár. Nyert ügye van a kutyámnak, mert sétál, fut, szalad, rohan. Nyertem én, mert nem kell külön beiktatnom a randit és külön programnak a kutyát, sőt munka után édes a Városliget. Az alanynak is nyert ügye van, mert a feltételekhez alkalmazkodva gyakorlatilag velem bármikor lehet találkozni.
Már a telefonban tudtam, hogy ez egy post erejéig hasznosítható 30 perc lesz. Érdekes, már már akcentushoz hasonlító kiejtés. Hasitasi a hóna alatt, alacsony, szemüveges, szép barna bőrű, értelmes szemét üveglencsék alá rejtő homo erectus.
Nem bírom, ki hogy a széjjelrágott csontot a szájába ne dugjam és meg ne kérdezzem, hogy miért és mióta keres társat és természetesen milyen tapasztalatokkal áldotta őt meg a virtuális világ.
28 éveske, kalitkából szabadult sas lelke (ahogy ő fogalmaz) és két hete keresi Őt. A fiatalokkal gond van, mert pénzcentrikus, bulivadász népség, éretlenek, felszínesek és nem akar ő még családot most azonnal, de vannak tervei és úgy tűnik a korosztályában lévő hölgyek ezt nem osztják.
Pontosan tudja, hogy kell bánni az oroszlánokkal, mert édesapja is az és évek óta mást sem tesz, csak gyakorolja és gyakorolja az együttműködést vele. Családi cégben dolgozik, nem fejezte be tanulmányait. Szorgalmas, rendes, becsületes fiú, aki egyszer beleült egy jó sportkocsiba, erről készült egy jó kép és ez meg is jelent az RV-n. Nem ám itt a baj, mert ez jelenség. Self-marketingnek hívják. A baj az, hogy elsődleges problémájaként azt említi, hogy nem adják önmagukat az emberek a reglapjukon, nem azonosíthatóak be fotó alapján és más képekkel prezentálják a valóságot. No hát az az igazság, a deákné sem jobb a vásznánál :)
Picit úgy éreztem este, amikor hazaértem, hogy erőt, energiát kell ebbe tennem és a poénra vett párkeresésből most már egy kicsit komolyabb projectet varázsolni. Egy incifincit részletesebb személyiségképet írni, vagy akár egy kérdéssort és következetesen ugyanazokat kérdezni mindenkitől. Elragadott a hév, hogy mennyi jó pszichológiai nyersanyag rohangál a világban és milyen komoly lehetőség lenne arra, hogy ezekre vetítve valamilyen elemzést készíthessek.
Ami egészen biztos, a találkozók alapján rájöttem hiányosságaimra, képezni fogom magam emberismeretből és ezt bizony mondom néktek, hasznosítani is szeretném :D
Utolsó kommentek