Tartozás:

Hétvégén szórakozni mentem. Nem azért írom meg, mert ez azonos hatással van a társadalomra, mint a BUX index mélyrepülése, de azért dolog. Azért ügy, mert van egy konzekvencia, amit nem csak levonok minden kimaradó este, de belémég. 

Táncolok, nevetek és elmosódottan széles mosolyt látok az emberek arcán. Közeledést érzek és lányok fogják meg a kezem. A lányok hamarabb tépik szét az aurám, mint a fiúk, de a srácok mindig elérik, hogy szoborszerű nézésük elég merev legyen ahhoz, hogy jóérzéssel térjek vissza mindig ugyanabba a sarokba, ugyanahhoz a falhoz és azt érezzem várja valaki a tekintetem. Oda van felfestve a szemük a falra. Ha jobbra fordítom a fejem 76 fokban, tudom mire számítsak. Részesei a térnek. Koordináták, amire ha szükségem van egy meleg mosoly erejéig bármikor visszatérhetek. Egy megnyugtató erő, biztonság.

A világmegváltó konklúzióm az, hogy a külföldi fiúk, ha visszajelzést kapnak, ami lehet csak egy önfeledt kacagás a zene terében, akkor a tettek mezején kardot rántanak. Szombat este egy svájci társaság akart "magáénak", de hiába. Fiatal, fantasztikus srácok. Egy mosoly után azonnal rajongást éreztem, beszélgetni akarást, közeledési vágyat. Mivel a hangos tér nem engedett mást, smsben tudtam meg, amit aznap este tudnom kellett. Sokkal többet hoztak a tudomásomra, mint ami elég lehetett ott és akkor, de a nyíltságuk, a bizalmuk megint tudatta velem azt, amit egy magyar fiú sosem tudatott volna. Erő és önbizalom van a külföldiekben, sokkal kevesebb az önértékelési problémájuk. Kezdeményeznek, nem félnek az összacsapástól, a kudarctól, egy el nem fogadott tánctól... Óriási tétek vannak. Egy el nem fogadott ital, egy viszonzatlan mosoly, egy meg nem érintett kéz. Hatalmas veszteség ez a magyaroknak, tényleg jobb ha nem futnak bele ilyen csatákba.