Mint marcipános koporsóba fekszem éjjelente,
menekülve a földi férgektől hemzsegő nappalok sugarai elől.
Tehetetlen fagy kúszik szét ereimben, sejtjeim jégkristályoktól szétroncsolva peregnek bensőmben.
Erőtlenségem maga alá temetett, nincs mozdulat, mi kezem mozgassa,…
Utolsó kommentek