Az eltelt egy év alatt, több alkalommal éreztem úgy, hogy nem értem a férfiakat. Nem is fogom soha, de gondoltam nem lehet abból nagy baj, ha megpróbálom teljesíteni e nemes feladatot. Megérteni a megérthetetlen, elfogadni az elfogadhatatlant. Elkezdtem ebben a témában könyveket vásárolni, mindig az aktuálisan felmerülő kérdésemre, okos emberektől magyarázatot szerezni. A múlt héten hazajött egy könyv, aminek az a címe: Mert megérdemellek! Eddig minden szakirodalomban találtam érdemi információt, de ez a könyv kifejezetten arról szólt, miért kerülnek be egyének az életedben, mi az oka, hogy odavonzottad őket. Meglepett, hogy a párválasztás abszolút alapja a projekció, mert a saját elvárásaid, hiányosságaid, vágyaid kivetülését keresed.

Gyönyörűségesen pontokba van szedve, hogy aki házas embert talál, miért kapta, aki alkoholistát, azt miért kapta, a dohányzót és a többi kategóriát nem sorolom. Logikus, tényszerű és nagyon igaz. Átgondoltam és van alapja. Aki nem független (házas) embert talál, tudat alatt még ragaszkodik a függetlenségéhez. Két ilyen esetem volt főiskolás koromban. Mindkét lovagom stabil párkapcsolatban, nagyon konkrétan a házasság szent kötelékénben élt és így lángolt a szerelem. Persze így utólag tudom, hogy a szabad és kötelezettségmentes életem nem tudtam volna feladni akkor egy stabil kapcsolatért, egy alkalmazkodó, napi feladatokat jelentő viszonyért. Azért jöttek ők, mert csak időszakosan vágytam a plusz érzésekre. Főiskolás éveim alatt nem is lett kapcsolatom.

Sok értelmeset írt a könyv, de a lényeg, hogy sokan valójában azzal sincsenek tisztába, hogy tudat alatt lehetőséget sem teremtenek arra, belépjen valaki az életükbe. Konkrétan: ha vendég érkezik a lakásába nincs egy fogas, ahová a kabátját elhelyezheti, a hálószobában nincs egy kis szekrényke, ülőke, ahová a ruháit leteheti, az életformája, az időbeosztása, a társas élete nem hagy helyet annak, akire vár. Vagyis akire valójában egyáltalán nem vár, mert nem készül rá. Nos igen, nincs fogasom és nincs a lakásomban semmi, ami kényelmessé tehetné egy "idegen" életét. Szingli vagyok és engem szolgálnak a dolgok a birodalmamban. Elgondolkodtat, hogy még a társ érkezésére is készülni kell lélekben.

Eddig úgy gondoltam, csak a gyerekre kell ilyen szinten alapozni, de úgy tűnik a tudatosság és a lelki ráhangolódás egy párkapcsolatnál is pont olyan fontos.

Ha túl sokat olvasok, elkezdem tanítani is :) Randiguru leszek, ez legalább érdekel és megfelelő tapasztalat után még érteni is fogok hozzá!